Never ending + lrh ; folytatódik

3.1

Az ágyamban forgolódok. Nem tudok aludni.

Rápillantok a digitális órára, amin a számok lassan váltanak. Lehunyom a szemeimet, és megpróbálom magamat szuggerálni, hogy elaludjak, de sehogyan sem sikerül.

Végül érzem ahogyan könnyű lesz a testem, és kilépek a valóságból.

Hirtelen megszólal a telefonom és elkezd csörögni. Azonnal kipattanak a szemeim, és bosszúsan pillantok az órámra. Egyetlen egy perc telt el azóta, hogy utoljára az órára néztem. A telefonomra nézek, ami ugyanúgy csörög.

Legszívesebben elhajítanám, de nem szeretnék újat venni.

Megpróbálom megvárni, hogy befejezze a csörgést, de sehogyan sem hagyja abba. Kitartóan hív valaki.

Végül a telefonért nyúlok, és felveszem.

- Haló? - szólok bele rekedtes, és álmos hangon. Hallok egy éles levegő vételt.

- Szeretlek. - mondja suttogva a vonal túlsó végén elcsukló hang. Belém csap a felismerés, és a szemeimbe könnyek gyűlnek, miközben az ajkaim elnyílnak egymástól. - Kimondtam. Szeretlek.

________________

HARMADIK ÉVAD
ünnepeljetek