Never ending + lrh ; folytatódik

1.5

Felébredek. Nagyot nyújtozok, és körbe pillantok. Némi popcorn maradt tegnap estéről, a tv automatikusan kikapcsolt. Elaludtam a kanapén.

Felülök, és megpróbálom kitörölni a maradék álmosságot a szemeimből. Másfél hete, hogy Lucas ide jött, és nem hagyott békén. Komolyan, ki az az idióta, aki megpróbálja betörni az ajtót, majd bemászni az ablakon? Luke.

Felállok, és a konyhába veszem az irányt. Előveszek egy tálat, öntök bele tejet, és előhalászom a maradék müzlit. Azt is bele öntöm, majd vissza ülök a kanapéra. Nagy nehezen elnyújtozkodom a távírányítóért. Bekapcsolom a tv-t és elkezdek enni.

Bekanalazom gyorsan a müzlimet. A képernyőt nézem, de közben érzem, hogy egyáltalán nem tudok oda figyelni. Nem marad meg bennem, az ami ott megy.

Az időre pillantok. 12 óra múlt pár perccel. Elhúzom a számat. Muszáj lesz elugranom ebédért, mivel itthon már nincsen olyan étel ami fogyasztható lenne, és jól is laknék vele.

Nagy nehezen rá veszem magamat, és felkelek. Megfésülöm a hajamat, felveszem az egyik régi mackónadrágomat, és egy nagy, kinyújtott felsőt. Bele pillantok a tükörbe. Őszintén szólva nem túlzottan érdekel, hogy hogyan nézek ki. Hirtelen megcsap Hemmings illata, és egy pillanatra megáll a szívem.

Nem juthatott be a házba.

Megkönnyebbülök, de másrészről viszont keserűen elmosolyodom. A felső árasztja Lucas illatát, pontosabban szagát, mivel az övé a ruhadarab.

Felkapom a kulcsaimat, és pulton maradt némi pénzemet. Ennyi elég lesz két zacskónyi zsacskóslevesre.

Kilépek az utcára, a nap rögtön kegyetlenül süt a szemeimbe. Elindulok a közeli bolt felé. Hirtelen hallok a hátam mögött lépteket, amik egyre gyorsabbak lesznek. Nem ijedek meg, többször is volt már ilyen, hogy azt hittem valaki követ, például a sok sorozat miatt amit nézek.

Felgyorsítom én is a lépteimet, direkt hamarabb fordulok le egy utcával, de szerencsétlenségemre a mögöttem baktató alak is arra jön.

Hirtelen megragad engem, betapasztja egyik kezével a számat, a másikkal pedig a derekamat szorítja erősen. Automatikusan hátra rugók, egyenesen az ágyékába.

Felszisszen egyet, és egy káromkodás hagyja el a száját. Hátra fordulok, és azzal a barommal találom szembe magamat.

Megpofozom, mire még jobban felszisszen.

- Te normális vagy, faszfej?! - gyilkos pillantással illetem, ő pedig elneveti magát.

- Megijedtél, mi?

- Akarsz még egy pofont édesem? - mosolygok rá bűbájosan. - Eleve, mi a francért volt jó ez most neked?

Megvonja a vállait.

- Miért követtél? - kérdezem, most már nagyjából nyugodtan. Várakozóan pillantok rá.

- Mert tudtam, hogy valószínűleg nem beszéltél volna velem, szóval meg kellett találnom a módját annak, hogy találkozzunk.

- Aha. - mondom. - Zaklató. - köhögöm.

Elneveti magát.

- Szóval, azt csicseregték a madarak, hogy egyedül vagy otthon. - mondja, én pedig elindulok a bolt felé. Lucas felveszi a tempót, és szorosan mellettem halad.

- Ezek szerint megint fűvezel? - nevetek fel, utalva a madárcsicsergéses mondatára.

- Nagyon vicces.