Fáradtan esek be a hotel szobámba. Bele túrok nedves hajamba.
Alaposan átáztam az utcán.
- Hívtalak többször is. - jön ki a szobából Arzi, az arca ideges és gondterhelt.
Megtörlöm fáradt szemeimet.
- Ne haragudj, csak a fiúkkal ittam. - mondom. Ledobom a hotel kártyáját a pultra. - Egy két sör volt, semmi több.
Arzaylea nem mozdul, csak egy helybe áll, az egyik ingemben, miközben a kezei a mellkasa elé vannak fonva.
- Mi a baj? - kérdezem, felé lépve. Ő hátrál egy lépést.
- Kérlek Luke, most ne gyere közelebb hozzám. - suttogja, a hangja elcsuklik. Nyel egyet, és egy nagy levegőt vesz.
- Mi történt? - nézek rá, a szívem felgyorsul. Nem akarom elveszíteni. Bele gondolok, és le esik. - Láttad, igaz?
Bólint egyet.
- Figyelj, ő már a múltté.
- Ugyan Lukey, ha annyira a múltté lenne, rohadtul de kimondanád annak a ribancnak a nevét! - emeli fel a hangját.
- Hidd már el, hogy én téged szeretlek! - mondom, és felnevetek. - Arzi, miért nem tudod ezt elhinni?
- Luke, én akarok hinni neked. - néz rám. Az arca komoly. - De valóban így lenne? Valóban engem szeretsz? És ha tényleg így is van, akkor biztos, hogy csak engem szeretsz?
Idegesen bele túrok a hajamba, és elkezdem rágni a piercingemet. Nem válaszolok, csendben maradok.
- Sejtettem. - feldúltan indul felém. Tudom, hogy pofon fog vágni. Meg is érdemlem. De kikerül engem és egy pohárért nyúl. Fantasztikus, akkor egy poharat fog hozzám vágni.
De ehelyett csak fogja, és a földhöz vágja, miközben sikít egyet.
- Nem hiszem el Hemmings! - egy újabb pohárért nyúl, és az is a padlón végzi, szétzúzott darabokban.
- Édes, kérlek hagyd abba. - suttogom nyugodt hangon. Rám villantja a szemeit, és a műkörmeivel a hajába túr. Szinte azt hiszem, hogy a barna tincseit kifogja tépni dühében. De persze nem teszi ezt meg.
- Miért nem szeretsz? - néz rám. A jobb kezét a csípőjére teszi. Még ennyire szétcsúszva is magabiztos. - Hm?
- Arzi, teljesen félre érted. - mondom, és közelebb lépek felé. - Én szeretlek. - őszintén is gondolom.
Megrázza a fejét.
- A fiúk meséltek Summerről. - mondja, és kikerüli az üveg szilánkokat. Helyet foglal az egyik fotelben, és felhúzza a lábait. Követem őt, de én nem ülök le, csak közvetlenül a lába elé guggolok le. Tenyereimet a combjaira helyezem.
- Mit meséltek? - kérdezem.
A szemeimbe néz.
- Azt, hogy ő volt az a lány az életedben aki a legnagyobb hatással volt rád. Az a lány akit soha sem fogsz elfelejteni, aki íránt soha sem fognak elmúlni a valódi érzéseid. Azt mondták, hogy ő az a lány aki megtanított téged szeretni. - megköszörüli a torkát. - Elmesélték, hogy az egész kapcsolatotok egy hazugságnak indult, de megváltozott. Elmesélték, hogy hittek nektek, mert valóban úgy látszott hogy együtt vagytok. Igazinak tűnt, és végül az is lett. Mind kettőtök részéről.
Az emlékek belém hasítanak, és velük együtt azok a régi érzések is. Az évek során próbáltam elfelejteni ezeket. De miért akartam? Hogy kevésbé fájjon?
- Ez már három éve. - mondom. - Az nagyon hosszú idő.
- De ezek szerint nem eléggé. - az ujjait a tenyereimre helyezi. - Luke, én tényleg szeretnék neked hinni. De ő a kísértet. Kísértet kurva.
Halkan felnevetek. Még soha sem hallottam azt, hogy Summert bárki is lekurvázná.
- És Luke. - elkezd a körmeivel köröket írni a bőrömön. - Nehéz úgy veled lenni, hogy közben ott van egy másik lány is.
- Arzi, azt sem tudom, hogy él - e még egyáltalán. Nem tudom mi van vele. Az a nyár után soha többé nem láttam, nem hallottam. De ez így a legjobb. Ha mind ez nem így történt volna, most nem lennék itt veled, nem lennél nekem.
Nagy levegőt vesz.
- Tudod édes, hogy mi mindent tettél értem. - suttogom, ő pedig elmosolyodik.
- Megtennél értem valamit? - kérdezi.
- Bármit. - válaszolom kapásból.
- Soha többé ne beszélj azzal a lánnyal. Nem akarom, hogy bármi féle kapcsolatba került vele. - az arca halál komoly.
Nyelek egyet. Úgyse fogok. Nem beszélne velem.
- Nincs is meg a száma.
- Nem hinném, hogy ez megakadályozna ebben. - a kezeit a hajamba vezeti. - Lukey, azt akarom, hogy soha többé ne beszélj vele. Vess teljesen véget ezeknek az érzelmeknek.
Bólintok egyet.
- Így lesz. - fura érzés keletkezik a szívemben. Arzi elégedetten bólint egyet, és lehajol hozzám. Megcsókol, de ez most nem esik valamiért jól. Csak Summerre tudok gondolni.
Vajon milyen lehet most?
Már alig emlékszem a hangjára.
- Szeretlek. - suttogja a számba.
- Én is. - de ezúttal már máshogyan. Valami megváltozott bennem.
Kezdem érezni, hogy még mindig szeretem, de már nem úgy. Ettől az éjszakától más lett majdnem minden. Miért kellett Ő rá emlékeztetnie? El kell felejtenem Summert, pedig szükségem van rá. Róla szól minden egyes dal, amit el éneklek, amit megírok. Azok a ki nem mondott szavakat éneklem el, amiket neki soha nem mondtam el.
Ez elszomorít, jobban mint kellene.
________________
Lucas nagyon depis:(
és valószínűleg a következő részek kozott is lesznek
depressziós gondolatok
and jelenetek
SPOILER
Legyszi ne utáljátok hogy ennyire hagyom szenvedni ezt a szerencsétlent
De igerem változnak meg itten a dolgok
YOU ARE READING
Never ending + lrh ; folytatódik
HumorKét fiatal, akiket hajt a versenyszellem, miközben megtanulnának szeretni. 2016. 11. 30 : #3 a Humoros kategóriában