Never ending + lrh ; folytatódik

1.7

Kinyitom a szemeimet. A fejembe rögtön fájdalom nyilal, nagy nehezen felülök. Körbe nézek, rögtön felismerem a szobámat.

Elhúzom a számat. Felkelek az ágyamból, és idegesen a hajamba túrok. Nagyon jót aludtam, viszont az előtte lévő dolgok homályosak, és össze folynak.

Elkezd fájni a bőröm, az egyik ujjamon. Oda pillantok, és megáll a szívem.

- Mi a franc. - motyogom. Kétségbeesetten nyálazom be az ujjamat, és próbálom letörölni, de sehogyan se sikerül.

Luke Hemmings, halott ember leszel.

Nem érdekel, hogy ugyanabban a ruhában vagyok, mint tegnap, kirohanok a szobámból, egyenes a nappaliba.

Megpillantom mind a négy fiút, a tvt bámulják.

- Lucas Robert Hemmings, kinyírlak! - kiabálok rá a fiúra, és már vetődök is rá, hogy betartsam, az előbbi mondatomat. - Normális vagy?!

Calum röhögve hámoz le a szőkéről, miközben Luke idegesítően vigyorog.

- Azt hittem tetszeni fog, baby. - a kezemért nyúl, de én elkapom, és bemutatok neki. Calum karjai erősen szorítanak. - Egyáltalán honnan tudod, hogy én voltam? Lehet, hogy Ashton volt.

A barna hajú fiúra nézek, aki a szemeit forgatja.

- Oké, Luke, bízok benned. - kedves a hangom, pedig a lelkem mélyén, most éppen feldarabolom a szőke fiút. - Melyikőtök volt?

Ashtonra nézek, aki Lukera néz. Calumhoz fordulok, aki szintén a szőkére vizslatja, majd Michaelre pillantok, aki úgyszintén Hemmingset nézi.

- Azt hiszem egyértelmű. - Luke ártatlanul megvonja a vállait.

- Nekem tetszik. - mondja.

- Persze, neked azért tetszik mert nem a te bőrödön díszeleg ez az idióta szöveg. Komolyan, muszáj volt pont a pingvin fiúk örökké, mondatot rám tetováltatnod?

Megint a kezemért nyúl, de megint elkapom. Kibontakozom Calum karjaiból.

- Ezt később még megbeszéljük. - húzom össze a szemeimet, fenyegetően rámutatva
Lukera. Calra nézek. - És komolyan fiam, már te is?!

Ártatlanul megvonja a vállait.

- Bocsi. - a szemeimet forgatva megyek a konyhába.

Miért kellett pont ezt az utolsó előtti napomat elrontani a nyárból? Örülök, hogy két nap és megszabadulok ettől az ördögtől. Nem sajnálom egyáltalán.

- Nem fogsz megölni? - hallom meg a hangját. Mögém lép, és átkarolja a derekamat.

- Gondolatban öltelek meg. Ja, és két nap múlva foglak a való életben megölni.

- Miért két nap múlva? - nevet fel.

- Mert két nap, és lejár ez a kamu kapcsolat.

- Tényleg.

Nagyot sóhajt. Megtöltöm a poharamat vízzel és elkezdem kortyolgatni. Lucas továbbra is a derekamat karolja át.

- Nem engedsz el? - kérdezem flegmán. Hemmings magával fordít szembe. Közelebb hajol az arcával, nekem pedig felgyorsul a szívem. Kicsi melegség tölti el a mellkasomat.

- Talán elkéne? - suttogja, és még közelebb hajol. Megcsap a dezodorjának a már megszokott illata.

- Nem tudom. - megyek bele a játékába. Én is közelebb hajolok hozzá. - Döntsd el te. - suttogom az ajkaira. Már majdnem megcsókol, de én gyorsan elkapom a fejemet, és elnevetem magamat.

- Nem vagy vicces.

- Szerintem nagyon is, baby. - utánzom a hangját.

A szemeit forgatja, és elenged engem. Tudtam, hogy elfog engem engedni. Minden szempontból.

- Ma este buliba megyünk. - mondja, és elvigyorodik.

Unottan nézek rá. Biztos valamilyen idióta terve van arra, hogy gyorsan elcsábítson. A buli pedig biztosan undorító lesz.

- Méghozzá te leszel a háziasszony.

- Hogymi? - kérdezem felhúzva a szemöldökömet.

- Itt lesz, nálad. - vigyorog rám. Megpofozom automatikusan. Őszintén, nagyon jól esik. - Ezt minek kellett? - kap az arcához.

- Nem lesz itt semmilyen buli. - mondom sziszegve.

- Azt hiszem már túl késő. - mosolyog rám, én pedig még dühösebb leszek.

- Mondj egyetlen egy jó indokot, hogy miért ne öljelek meg most azonnal, és fújjam le az általad ide megszervezett házi bulit.

Elgondolkozva néz a szemeimbe.

- Mert ha lefújod, akkor nem lesz semmi esélyed már arra, hogy veszítsek.

Legszívesebben azt mondanám, hogy ez nem elég, hogy ez nem meggyőző indok. Mert ha ő veszít, ugyanúgy sérülni fogok.

- Utállak. - suttogom, ő pedig ismét elvigyorodik.

- Én is téged baby. - megfogja a kezemet, és egy puszit nyom a friss tetoválásomra.

________________

Bocsánat hogy ez a rész ilyen fos lett de na
Gyermekek, mindjárt jön, sőt közeledik a dráma
És tudjátok nagyon durván lefog csapni a DRÁMA
Készülj fel damnitluke
Én megmondtam hogy soha se felejtek
(Amugy nyugi gyerekek a dráma után már nem lesz dráma szag)