PAPARAZZO-befejezett

6. rész

~Aiden

Már napok óta nem hallottunk Aiden Wilderól, a lányok tinibálványáról. Voltak forrásaink arról, hogy elutazott, de azt nem tudtuk kideríteni, hogy hova. Sok találgatás volt arról, hogy miért is tűnt el ilyen hamar. A ominózus buli óta nem is hallottunk róla, ezért sokan azt gondolták, hogy elvonóra került. Természetesen a rajongók kiálltak Aiden mellett és cáfolták ezeket a feltevéseket. Aiden menedzsere nem nyilatkozott Aiden állapotáról, ezért úgy döntöttünk, hogy mi magunk nézünk utána egy-két dolognak. Aiden Wilde tartózkodási helye nem más, mint Kanada. Igen, Kanada. Most mindenki meglepődött, ugye? Nem akárhol bujkál a mi kis popsztárunk. Ottawaban lakik. Vegyünk egy mély levegőt a folytatáshoz. Ottawaban él és iskolába jár. Fel tudjátok ezt fogni? Az a fiú, aki évek óta befutott énekes, most újra az iskolapadban ül. Mi történt, hogy erre a sorsra jutott? Reméljük hamarosan még több információval szolgálhatunk.

-A kurva életbe.-mondtam és a földhöz vágtam az újságot, aminek a címlapján ott virított a képem, ahogy a suliban vagyok. Átkozott férgek. Nem hiszem el, hogy megint megtaláltak és még suliba is követnek. Honnan a szarból tudták meg, hogy itt vagyok? Idegesen mentem vissza a házba és a szobám felé indultam.

-Aiden, mi történt?-kérdezte a nagymamám.

-Semmi.-motyogtam az orrom alatt, majd gyorsan visszafordultam hozzá.-Vagyis, te minek olvasol ilyen szarságokat?-mutattam az utca felé, ahol még mindig ott hevert az újság.

-Mire gondolsz?-kérdezte. Mérgesen kimentem a postaládához, felvettem azt az újságnak nevezett tárgyat és visszamentem, majd a kezébe nyomtam.-Oh.-nevetett fel.-Az Everything-re gondolsz? Megrendeltem, hogy képben legyek a mai dolgokkal. De miért kérdezed?

-Nem tudsz olvasni?-vágtam hozzá és a címlapra csaptam.

-Hogyhogy te vagy rajta?-lepődött meg.

-Ezt én is szeretném tudni.-mondtam és felrohantam a szobámba, ahol már tárcsáztam is Georgeot.

-Szia Aiden.-szólt bele.

-Szia. Láttad az újságokat?-tértem rá a lényegre.

-Melyikre gondolsz?

-Igazából az Everything-re, de szerintem már minden újság címlapján ott virít a pofám.-annyira ideges voltam, hogy legszívesebben a falhoz vágtam volna a telefont.-Azt mondtad, hogy nem tudják, hol vagyok.

-Ez így is volt, lehet, hogy valaki a suliban lefotózott.-gondolkodott.

-Na ne, Nobelt ne adjak?-kérdeztem szarkasztikusan.-Nyilván a suliban fotóztak le, az összes kép ott készült.

-Jó.-sóhajtott.-Először is, nyugodj meg. Másodszor pedig megpróbálok intézkedni, de ha be is pereljük őket, nem fogják tudni visszaszívni azt, amit mondtak. Mostmár mindenki tudja, hogy Kanadában vagy.

-Jó, akkor ne pereljük be őket, de most mit csináljak?-kérdeztem tanácstalanul és lehuppantam az ágyamra.

-Mostantól úgy fogsz közlekedni, hogy tudod, bármikor lefotózhatnak. Azt szerencsére nem írták le, hogy hol laksz vagy melyik suliba jársz.

-Előbb-utóbb úgyis kiderül.-motyogtam.

-Reméljük inkább utóbb. Most mennem kell kölyök, de majd beszélünk, addig is, vigyázz magadra.-mondta.

-Oké, köszi.-válaszoltam és kinyomtam a hívást.-Remek, ennyit a normális életemről.-mondtam magamnak és elterültem az ágyon. Mivel reggel van, amit bearanyozott ez a csodás cikk, ezért suliba kell mennem, szóval nem feküdtem sokáig az ágyon. Felpattantam és lementem a konyhába a táskámmal a hátamon.