PAPARAZZO-befejezett

20. rész

Hetek teltek el a lesifotós szerepem óta. Az újságnál azok körében brillíroztam, akik látták a munkámat. Nem tudták elhinni, hogy hogy tudok ilyen jó minőségű képeket készíteni anélkül, hogy bárki is észrevenne. Mindenki azt mondja, hogy ezzel kéne foglalkoznom a jövőben, de én erre mindig csak legyintek egyet. Nem biztos, hogy lesifotósként lenne célszerű leélni az életemet. Maximum csak olyan ritkán, mint ahogy most csinálom. Művészeti egyetemre szeretnék menni és mindenképpen a fotózással akarok foglalkozni, de majd ott kitalálom, hogy milyen irányba szeretnék szakosodni.

Na de nem szaladok ennyire előre az időben. A felvételiig még van majdnem 1 év. Jelenleg más dolgokkal kellene foglalkoznom. Gondolom kíváncsiak vagytok arra, hogy mi történt Liammel és Aidennel. Elmeséltem Zoenak a történteket. Szerinte most már el kéne mondanom mindent a barátomnak, de nekem még mindig nincs merszem. Liammel kapcsolatban pedig végül úgy döntöttem, hogy elutasítom az „ajánlatát". Egyszerűen nincs szükségem még több bonyodalomra. Úgy érzem magamat, mint egy lufi, amibe folyamatosan fújják a levegőt és már csak egy hajszál választja el attól, hogy kis cafatokra durranjon szét. Jó hasonlat, nem?

Aidennek elég problémája van, pont ezért, ha elmondanám neki, hogy mit csináltam, kiborulna. Az apukájával végül nem találkozott, bárhogy is próbáltam bátorítani rá. Azt mondta, hogy még nem elég erős a találkozáshoz. Tiszteletben tartom a döntését, bár nem teljesen értek vele egyet.

Önző vagyok, de nagyon. Azért nem mondom el Aidennek a dolgokat, mert félek, hogy kiakadna és szakítana velem. Egy szóval, elveszíteném, örökre. Rengeteg gondolkodtam ezen. Időközben nagyon megszerettem. Nemrég elmondta a teljes sztorit, hogy pontosan miért jött ide. Ezért nem szeretném, hogy itt is megtörténjenek vele ugyanazok a dolgok, mint New Yorkban.

-Holly, figyelsz? -kérdezte tőlem Aiden, ezzel kiszakítva a gondolatmenetemből. Összezavarodottan néztem rá.

-Pe-persze. Miről van szó?

-Mrs Jones pont az évvégi koncertről beszél. -bökött a szóban forgó tanár felé. Minden évvégén rendeznek a suliban egyfajta záró koncertet. Bárki felléphet rajta, aki érez magában egy kis tehetséget vagy csak meg szeretné mutatni magát a sulinak. Természetesen a tanárok a koncert előtt megnézik a fellépők előadásait, nehogy olyan produkció kerüljön színpadra, ami rossz hatással lenne egyes diákokra és most finoman fogalmaztam. Volt már egy-két eset, ami után úgy érezték a tanárok, hogy muszáj beszigorítaniuk. Bármit lehet csinálni. Lehet énekelni, táncolni, színházi jelenetet előadni, szavalni, amit csak szeretnénk. Mindig várjuk ezt a napot, de az egyben azt jelenti, hogy vége van a sulinak és kezdődhet a nyár. Minden évben vártam ezt az eseményt, de idén nem. Tudom, hogy Aiden csak a tanév végéig marad, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel utána már nem látjuk egymást.

-Tehát idén is lehet jelentkezni bármilyen produkcióval. -mondta Miss Jones. -Aiden, lenne kedved fellépni? -fordult hirtelen felénk. Mindenki Aident kezdte el vizslatni és várták a válaszát. Beverlyék felé néztem, akikről tudtam, hogy nagy rajongói voltak a srácnak. Feszengve várták azt az egy szócskát, ami azt jelenti, hogy hallhatják a Popsztárt élőben. Aiden rám nézett, mire én halványan bólintottam egyet, majd óvatosan a kezére csúsztattam az enyémet. Ideges volt, csak nem értettem, hogy miért. Ebből áll az élete már egy ideje, erre most kifog rajta egy fellépés?

-Végülis, Tanárnő... Lehet róla szó. -nyögte ki végül. Erre a kijelentésre felvisítottak Beverlyék, de Zoet sem kellett félteni. Annyira megörült a hírnek, hogy felpattant a helyéről és Aidenhez rohant, hogy megölelhesse őt, mire a srác nevetve ölelte vissza.

-Remek, akkor majd megbeszéljük a részleteket. -mosolyodott el az osztályfőnökünk.

A hír gyorsabban terjedt a suliban, mint a tornádó. Mindenki izgatott lett ugyanúgy, mint ahogy azt tették pár hónapja, mikor megtudták, hogy Aiden Wilde a mi iskolánkba jár. Boldog voltam ettől, mert a barátom újra azt csinálhatja, amit igazán szeret az életében. Tudom, hogy hiányzik neki a színpad, ezért ez remek lehetőség arra, hogy ismét kiereszthesse a hangját több száz ember előtt.