PAPARAZZO-befejezett

4. rész

Sétálva egy kicsit hosszú lett volna az út Anya munkahelye felé, szóval miután kiértem a csendes utcákból, buszra szálltam. Bedugtam a fülhallgatómat és rányomtam a keverés gombra. Szerintem ilyenkor minden ember titkon azt reméli, hogy a hangulatához passzoló dal fog elindulni. Én is így voltam vele, bár nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy milyen a hangulatom. Örültem annak, hogy újra kaptam egy feladatot, de ilyen még sosem történt velem. Nem ilyen közelről figyeltem az embereket. Most konkrétan, bármilyen hülyén is hangzik, az osztálytársamról kell lesi fotókat csinálnom. Pillanatnyilag fogalmam sincs arról, hogy kéne nekiállnom ennek a feladatnak, de majd biztos kialakul. Annyira elgondolkodtam, hogy már nem is figyeltem arra, hogy milyen zene szól a fülemben.

A következő megállónál leszálltam és 5 perc múlva oda is értem. Rutinszerűen mentem be a már jól ismert épületbe, ahol nagyon jól ismernek. A recepción beengedtek, utána meg sem álltam az irodáig. Hatalmas szoba volt, bőrkanapékkal. Az ablaknál volt elhelyezve az íróasztal, ami mögött ült Anya.

-Szia Holly!-mosolygott rám és felállt, hogy megöleljen, amit mosolyogva viszonoztam.

-Szia Anya!

-Milyen volt a suli?- érdeklődött.

-Jó, de nem fogod elhinni, hogy mi történt?-ültem le az egyik bőrkanapéra.

-Micsoda?

-Ugye elkéstem.-kezdtem bele.

-Tudom, mivel én vittelek el.-szakított félbe.

-Szóval..-néztem rá nyomatékosan-mikor bementem irodalomra valaki ült a helyemen. Zoe máshol ült. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ki ült ott.

-Passz.

-Aiden Wilde.-mondtam ki és vártam a reakcióját.

-Az az Aiden Wilde?-kérdezte.

-Sajnos.-forgattam a szemeimet.

-Ez jó hír, így könnyű dolgod lesz.

-Igen, de mégis hogy képzelted el? Mellette ülök, és közben csinálok róla egy képet? Á, kicsit sem lesz feltűnő.-inkább elővettem a telefonomat.

-Nem, de az ebédlőben, udvaron igen vagy az utcán.

-Ez a legjobb, tudod, hol lakik? Pár utcával arrébb, mint mi.

-Szuper. Kezdésnek szerintem elég lesz, ha csak arról írunk, hogy suliba jár, aztán a többi jön magától. Reméljük, hogy tervez majd bulizni is.

-Nem hiszem. Suli után gondoltam, beszélgetek vele, erre közölte, hogy neki nincs szüksége senkire, úgysem marad itt sokáig.

-Majd azt meglátjuk.-legyintett.-Az első feladatod az, hogy csinálsz róla képet a suliban.

-Okés.-álltam fel.-Amúgy itt van pár fotó, ahogy a szobájában van.-vettem elő a kábelt és gyorsan áttöltöttem a gépre a képeket.

-Ügyes vagy.-mosolyodott el.

-Ez a feladatom. Megyek haza, tanulnom kell. Meddig maradsz?

-Még át kell néznem a következő számot, megjelenés előtt.

-Jó, szia Anya!-pusziltam meg és elindultam hazafele.

Gondoltam teszek egy próbát és Aidenék felé vettem az irányt, nem nagy kitérő. A nyárhoz közeledve már sütött a Nap. Jó volt egy kicsit élvezni a napsütést.

-Te mit keresel itt?-szólalt meg mögöttem egy hang, amitől majdnem szívrohamot kaptam. Hirtelen megfordultam és Aidennel találtam magam szemben. Az utcájukban voltam, de még nem értem a házhoz.