PAPARAZZO-befejezett

24. rész

~ Aiden

-Szóval, haver, segítened kell! -néztem rá Zacre pár nappal a történések után. Már az összes órának vége lett, a diákok közül csak mi voltunk a suliban a próbám miatt.

-Mondjad.

-El kell érned, hogy Holly eljöjjön a zárókoncertre.

-Miért ne jönne el? -vonta össze a szemöldökét, mire én jelentőségteljesen ránéztem. A tekintetem azt tükrözte: 'ezt te sem gondolhatod komolyan'. Ismertem Hollyt, ezért meg voltam róla győződve, hogy nem fogja betenni a lábát az iskolába azon a napon.

-Ja, oké, értem -bólintott, mire megpaskoltam a hátát.

-A terv a következő.. -kezdtem és elmondtam neki azt, amit az elmúlt napokban találtam ki. Szerencsére Zac elég rugalmas ember és mióta itt vagyok nem egyszer be is bizonyította, hogy bármikor számíthatok rá. Talán ezek a dolgok a legértékesebbek számomra. Igaz barátokra tettem szert, nem csak kirakat barátokra. Ha jól emlékszem, Holly valami ilyesmit vágott a fejemhez első nap, mikor találkoztunk a suliban. George azt mondta, hogy miután lezárul a tanév, hazamehetek, így tudom, hogy már nem sok időt tölthetek velük...

Hazaérve, becsaptam magam után a bejárati ajtót, majd rántottam egyet a vállamon lógó táskán és elindultam a lépcső felé.

-Aiden, nem kérsz ebédet? -szólított meg Nagyi. Lassan megfordultam, majd megvontam a vállam, de a korgó gyomrom elárulta magát, miszerint ma még nem sokat ettem. Hiányzik Holly. Hiányzik az, amikor minden reggel boldogan ugrált a kocsim felé. Hiányzik az, hogy megfoghassam a kezét, megcsókolhassam és egy csomó más dolog, amik szebbé tették az elmúlt heteimet. Tudom, hogy ezt fura hallani tőlem, de igaz. Beleszerettem Hollyba, ezért muszáj visszaszereznem, mert tudom, hogy Ő hogy érez. Az érzéseit nem tagadhatja le. A suliban kerüljük egymást és amikor kérdezni akartam valamit tőle, mikor egymás mellett ültünk, akkor is csak elfordult.

-De, köszönöm -bólintottam, majd odamentem az asztalhoz.

Merítettem a levesből, majd szépen lassan elkezdtem enni. Egy szót sem szóltam, ami gyanús lett a nagymamámnak.

-Mi van veled, Aiden? -kérdezte meg egy idő után.

-Semmi -vontam vállat, de átlátott rajtam.

-Ugye nem drogozol megint?

-Mi, dehogyis -ráztam a fejem. Azért idáig nem süllyedtem le. Már azóta nem nyúltam illegális dolgokhoz, mióta bekerültem a kórházba. Az az eset mély nyomokat hagyott bennem.

-Akkor? -nézett rám aggódva. -Jó, nem mondod el, értem -bólintott csalódva. -Akkor mesélj, mi van Hollyval, már régen láttam?

Pár pillanatig meg sem tudtam szólalni. Nem tudtam eldönteni, hogy tudatosan tette fel pont ezt a kérdést vagy csak véletlenül.

-Öhm.. hát.. -adtam az értelmesebbnél értelmesebb válaszokat, miközben turkáltam a tányéromban. Nagyi köhintett egyet, mire nagy nehezen kimondtam azt, amit nem szívesen hangoztattam. -Szakított velem -nagy csörömpölést hallottam, mire felkaptam a fejem, valószínűleg Nagyi dobta le megdöbbenésében az evőeszközét.

-De miért? -kérdezte, aminek következtében el kellett mesélnem a sztorit. -Vissza kell szerezned, ugye tudod, Kisfiam? Az a lány szeret téged, biztos, csak megijedt egy kicsit.

-Tudom, tudom, már rajta vagyok a témán -mondtam, majd felálltam. -Köszönöm az ebédet, most felmegyek a szobámba.

-De még nem is ettél mindenből.