PAPARAZZO-befejezett

19. rész

Mikor megfordultam, egy srác állt velem szemben, de nem akármilyen. Egy régi sulistársam volt az, aki tetszett nekem, még anno. 2 éve elköltöztek a városból, ezért sulit váltott. Idősebb volt nálam 2 évvel, így ő már egyetemre jár. Azóta nem beszéltem vele. Nem sokat változott, talán még helyesebb lett, mint volt. Tudom, bűn ezt mondanom, de most tényekről beszélek. Kinézete, stílusa a topon van és a szeme még mindig megigéző.

-Te vagy az, Holly? -kérdezett Liam mosolyogva. Ja igen, a nevét kifelejtettem a leírásából.

-Li-liam? -néztem még mindig döbbenten.

-Szóval te vagy az. -nevette el magát, majd széttárta a karjait. -Gyere ide te lány, olyan régen láttalak már. -mondta, majd ölelésbe vont. Én még mindig nem szólaltam meg, de mikor a karjaiban voltam, előkerültek a régi emlékek. Nem szerettem volna tovább 'nosztalgiázni', ezért elhúzódtam tőle.

-Mi járatban vagy erre? -tettem a farzsebembe mindkét kezemet és úgy folytattam a társalgást. -Ha jól tudom, már nem itt laksz.

-Jól tudod. -kacsintott egyet. Nem fogom ezt sokáig bírni. -Itt dolgozom, illetve, ma van az első napom.

-Mit dolgozol?

-Fotózom. -mutatott a kamerájára, amit egészen eddig észre sem vettem. Apropó fotózás, elmegy a fotóalanyom, ha nem vigyázom. Ügyet sem vetve Liamről, gyorsan megfordultam és a szememmel elkezdtem keresni Davidet, akit nem sokkal később meg is találtam. Csináltam még róla pár képet. Ezzel a mennyiséggel, amennyit fotóztam, már oda merek állni Anyáék elé, úgyhogy elraktam a gépemet. -Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz? -szólalt meg Liam, mire csak egy dologra vágytam. Arra, hogy megnyíljon a föld alattam és jó mélyre zuhanyjak. Anyán és az újságnál levő pár emberen kívül csak Zoe tud arról, hogy ezt csinálom. Ez nálam egy nagybetűs titok. Most persze volt annyi eszem, hogy egy olyan valaki előtt buktam le, akivel már nem is vagyok jóban. Csukott szemmel megfordultam. Szánalmasan abban reménykedtem, hogy mire kinyitom a szemem, a srác már nem lesz ott és folytathatom ott az életemet, ahol abbahagytam.

-Öhm..-kezdtem. Nagy taps Holly, jól csinálod! – Fotózom. -nyögtem ki végül.

-Aha. -bólintott összevont szemöldökkel, ami sosem jelent jót. -Az elmúlt 2 percből nekem az jött le, hogy valakit követtél és miután csináltál pár képet az egyik leghíresebb színészről, elraktad a gépedet. -elkerekedett szemekkel néztem rá, majd átváltottam flegma stílusra, hátha így gyorsabban el tudok menekülni.

-Hűha, milyen jó a megfigyelőképességed. -néztem rá elismerően. -Hogy csinálod? Vagy várj, ne mondd el, ez a te titkod, úgy, ahogy, amit most láttál, az az enyém. Szóval, szerintem kvittek vagyunk. -csaptam össze a kezeimet. -Egy élmény volt veled találkozni, majd egyszer még összefutunk, gondolom. -mondtam, majd kikerültem a döbbent srácot és a kocsi felé vettem az irányt. Bepattantam a vezetőülésre és beindítottam az autót, azonban a visszapillantótükörbe nézve, megpillantottam Liamet, aki szó szerint rohant felém. Gyorsabban csináltam kötelező mozdulatokat, de sajnos ez sem volt elég ahhoz, hogy a fiú ne érjen be. Nem várta meg, hogy kiszálljak vagy lehúzzam az ablakot. Nem, ő egyszerűen fogta magát és beszállt az anyósülésre, majd lihegve felém fordult.

-Ne zavartasd magad. -legyintettem. -Ha már nem akarod kiköpni a tüdődet, akkor esetleg megmagyarázhatnád, hogy miért ültél be engedély nélkül a kocsimba. -néztem rá számonkérően .

-Ne haragudj. -fújta ki a levegőt. -Nem akartalak megbántani vagy ilyesmi. Nem gondoltam, hogy így fog ez érinteni. Csak érdekelt, hogy miért csináltad, de tényleg nincs közöm hozzá, ebben igazad volt.