PAPARAZZO-befejezett

22. rész

-Szóval, találtál valamit? -kérdeztem izgatottan Anyát.

-Mielőtt belekezdenék, beszélnünk kéne valamiről -mondta, majd nagyot sóhajtva folytatta, ami nem jelentett jót. -Megkeresett David Brown menedzsere.

-Basszus -kaptam azonnal a szám elé a kezemet.

-Így is mondhatjuk -bólintott fájdalmas arccal Anya.

-Mit akart?

-Természetesen a cikk miatt keresett fel, amit nemrég adtunk ki. Tudni akarta, hogy ki fotózta le a menedzseltjét, de erre nem kapott választ. Elsimítottam az ügyet, de nagyon óvatosnak kell lennünk. Eddig senkit nem érdekelt, hogy milyen fotók jelennek meg az újságomban, most meg mindenki felháborodik. A baj ezzel az, hogy nekik egy szóba kerül és tönkre teszik az újságot, aminek következtében lehúzhatjuk a rolót. Ráadásul azt sem tudhatja meg senki, hogy te készíted a képeket, nem legális, mert még nem vagy 18. Meséltél erről bárkinek is? -nézett rám gondterhelten.

-Csak Zoénak, másnak nem -vágtam rá.

-Aiden sem tud róla? -kérdezte úgy, mintha tudná, hogy nem mondok teljesen igazat, de ebben most tévedett.

-Nem tudtam rávenni magam, féltem a reakciójától -hajtottam le a fejem, de gyorsan felkaptam, mert Anya akkorát sóhajtott. Ránéztem és csak azt láttam rajta, hogy egy hatalmas kő esett le a szívéről.

-Ennek nagyon örülök.

-Minek? -vontam össze a szemöldökömet.

-Hogy nem mondtad el, mert nem tudhatja meg -magyarázta. -Ha elmondod neki, akkor a menedzsere is meg fogja tudni és utána te is tudod, hogy mi fog történni.

-Nem mondaná el neki -vágtam rá.

-Kicsim -simított végig az arcomon, de én elkaptam a fejemet. -Nem fogadná jól, ha megtudná, nem vagyok benne biztos, hogy repesne az örömtől.

-Ezzel most mire célzol? -néztem rá dühösen és felálltam a kanapéról.

-Arra, hogy.. -nem fejezte be, mert ránézett az arcomra és tudomásul vette, hogy nem fejezheti be a mondatát. Pontosan tudom, hogy mire célzott. Aiden annyira nem fogadná jól a hírt, hogy szakítana velem és soha többet nem látnánk egymást. Tudom. De mégsem akartam ezt más szájából hallani. -A lényeg, hogy nem mondhatod el neki. Légy szíves, tedd ezt meg értem.

-Rendben. Daviddel mi van? -kérdeztem.

-Nem használhatsz fel róla semmilyen információt.

-De Anya, megígérted -akadtam ki.

-Igen, de az azelőtt volt, hogy bekopogott volna hozzám a menedzsere.

Nem mondtam semmit, csak hátat fordítottam és bementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a narancslevet, majd egy pohárba töltöttem belőle. Mire megfordultam, Anya már a bárpultnál állt és kérdőn nézett rám.

-Jól sejtem, hogy nem csak azért akarsz tudni Davidről, mert csak hobbi szinten infókat gyűjtesz?

Komótosan elmosogattam a poharat, ezzel időt nyerve egy kis mérlegelésre. Végül az igazság felé billent a mérleg.

-Jól sejted -bólintottam, ezzel megerősítettem az állításomat.

-Akkor?

-Nézegettem a képeket és ahogy néztem David fotóját, az az érzésem támadt, mintha már láttam volna ezt az arcot. Gyorsan megnéztem Aiden képét és annyira hasonlítottak egymásra.