Holly Prince imád fotózni. Anyukája ezért is szokta felkérni, hogy készítsen lesifotókat sztárokról az 'Everything' című bulvárlapjába. Magyarul, Holly már 17 évesen megtapasztalja, hogy milyen paparazzonak lenni. A paparazzikat köztudott, hogy mind...
Miután eljöttem Aidentől, gyorsan hazamentem. Siettem, mert nem maradt olyan sok időm a vacsoráig. Segítenem kell Anyának, majd fel is kell öltöznöm, mégsem fogadhatom ugyanabban a ruhában a vendégeinket, mint amiben ma voltam.
-Megjöttem. -kiáltottam el magam miközben becsaptam a bejárati ajtót és a konyhába mentem, ahol Anya sürgött-forgott.
-Áh, szia Kicsim, a legjobbkor jöttél. -mosolygott rám.
-Szia Anya. Apa? -néztem rá kérdőn.
-Nemsokára jön.
-Oké, mit kell csinálnom?
-Teríts meg, az italokat és a poharakat tedd egy tálcára, aztán ha még marad valami, szólok. -sorolta a teendőket.
-Jó. -bólintottam. -Mindjárt jövök, csak felviszem a táskámat. -mondtam és felrohantam az emeletre, majd az említett tárgyat ledobtam a székemre és visszamentem a földszintre. Először a terítéshez fogtam hozzá. Az egyik legszebb étkészletünket választottam, mert ünnepi vacsora lesz vagy mi. Kivettem 5 darab poharat, majd pár itallal együtt a tálcára helyeztem azokat. A farzsebemből kivettem a telefonomat, így láttam, hogy már háromnegyed 6 van.
-Kész vagy? -kérdezte Anya, mire megfordultam.
-Igen. -bólintottam. -Kell még valami? -néztem rá kérdőn.
-Nem, menj és öltözz át. -mosolygott. Nem kellett kétszer mondania, már mentem is a szobámba. A gardróbomban elidőztem egy kicsit. Szerintem mindenkinek megvan az a pillanat, amikor fogalma sincs arról, hogy mit vegyen fel. Ilyenkor előkerülnek azok a kijelentések is, hogy „nincs ruhám" , „nincs mit felvennem" és az ezekhez hasonló mondatok. Végül egy mintás ceruzaszoknyára és egy hozzáillő kék blúzra esett a választásom, amit betűrtem a szoknyába. Miután felvettem ezeket és belebújtam a kék magassarkúmba, a fürdőbe mentem és rendbe hoztam az arcomat és a hajamat is. Fél 7 is elmúlt már mikor végeztem.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A felszűrődő hangokból hallottam, hogy Apa hazajött, ezért nem aggódtam. Már csak Aidenéknek kell megérkezniük, de addig még van egy kis idő. Lefele indultam, mikor a lépcső közepéről hallottam, hogy csengetnek. Fura volt, mert még nincs 7 óra. Még szerencse, hogy előbb elkészültem.
-Holly, kinyitnád? -szólt ki Apa a nappaliból.
-Persze. -válaszoltam hangosabban, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam azt. -Nagyapa? -döbbentem meg egy pillanatra. 2 órányira lakik tőlünk és általában csak ünnepeken szoktunk találkozni, akkor is, mi megyünk hozzá vagy elmegyünk érte és idehozzuk. Pár éve már egyedül él és eleinte rosszul is viselte a kialakult, új helyzetet, de mostmár beleszokott. Viszont volt Anyával egy nagyobb vitájuk legutóbb, ami miatt nem is találkoztunk vele egy ideje.
-Nem is örülsz nekem, Holly? -kérdezte, mikor már vagy 2 perce meredtem rá, de nem szóltam egy szót sem.
-De.. persze...-dadogtam. -De mit keresel itt? -nyögtem ki végül.
