PAPARAZZO-befejezett

25. rész

Ahogy beértem Anya munkahelyére, megláttam az asszisztensét, aki már több, mint 10 éve dolgozik Anyának, így kiskorom óta ismer engem. Próbáltam feltűnésmentesen elslisszolni mellette, de nem sikerült, így mosolyt erőltettem az arcomra és felé fordultam.

-Szia Jane!

-Holly, de örülök, hogy látlak, már régen találkoztunk -mondta, majd adott két puszit. -Mi járatban?

-Anyához jöttem.

-Most lesz vége az egyik tárgyalásának, de csúszásban van, így már jön is a következő. Lehet, hogy meg kell azt is várnod -nézegette a mappáját a kezében, majd felnézett rám. -Nagyon sürgős?

-Á nem, megvárom. Mennyi ideig tart a megbeszélés?

-Fél óra, szerintem. Menj fel nyugodtan, az irodája előterében megvárhatod és szolgáld ki magad nyugodtan, ha kérsz egy kávét vagy valamit -mosolygott rám.

-Okés, köszi -mondtam, majd elindultam a lift felé. Tudtam, hogy a most következő tárgyalás David menedzserével lesz, így egy kicsit gyorsítottam a lépéseimen. Arra számítottam, hogy Anya irodájának az előterébe érve, egy üres szobában találom magam, de amikor beszédet hallottam, megtorpantam. Bepillantottam a helyiségbe és nem csak David Brown menedzserét, hanem magát a színészt is megláttam, ami megdöbbentett. A cetli azt írta, hogy csak a menedzserrel találkozik Anya, de úgy látszik, nem egyedül jött. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit kéne csinálnom vagy hogy miért jöttem. Kicsit fura lenne azzal a szöveggel odaállítani, hogy 'hé, sziasztok, az a gyanúm, hogy te és a volt barátom rokoni kapcsolatban álltok egymással, ez igaz vagy nem?', ezért inkább a fal takarásában maradtam és elgondolkoztam azon, hogy ez egyáltalán kell-e ez nekem. Aiden azt mondta, hogy még nem áll készen találkozni az apjával, ezért, ha beigazolódna az, hogy David Aiden apja, akkor nem segítene ez Aiden helyzetén és már nincs is közöm ehhez az egészhez. Ezzel a gondolattal megfordultam, hogy visszamenjek a lifthez, mikor meghallottam egy számomra érdekes dolgot.

-Mi szar bajod van, David? -kérdezte a menedzsere.

-Semmi -válaszolt egy kicsit mogorván a kérdezett személy.

-Aha, persze. Megint Aidenre gondolsz?

-Maradj már csöndben, bárki meghallhatja -csitította le David. Itt lett érdekes a beszélgetés.

-Jaj, hagyjuk már, senki nem tudja, hogy miről beszélünk. Megmondta, hogy nem szeretne találkozni veled, akkor fogadd el, a nevetek sem egyezik, ezért sosem gondolná, hogy te vagy az ap.. -mielőtt befejezhette volna a mondatot, Anya kinyitotta az irodája ajtaját.

-Uraim, fáradjanak be, elnézést, hogy megvárakoztattam magukat -mondta Anya. Közben kijött a szobából pár férfi, akik mellettem mentek el a lift felé, de szerencsére nem vettek rólam tudomást. Mikor visszafordultam a megfigyelt helyem felé, már kongott az ürességtől. Bementem és leültem az egyik fotelbe, amiben pár perce még David ült. Igazam volt. Biztos, hogy ugyanarról az Aidenről beszéltek, akit én ismerek és még azt is megemlítették, hogy nem egyezik a vezetéknevük. Biztos, hogy David Aiden apja, de ez, hogy nem tűnt fel még senkinek? Két lehetőségem van. Vagy megvárom és valahogy szóba elegyedek vele vagy nem. Mondjuk Anya előtt biztos nem merném ezt megcsinálni, így valami mást kell tennem. Ha levélben megírnám, amit szeretnék neki mondani az elérhetőségeimmel együtt, akkor működhetne a dolog és valahogy be is tudnám csempészni David táskájába, ami ott lógott a vállán. 5 perc alatt leírtam mindent, amit szóban elmondtam volna neki, majd gondosan összehajtogattam és csak vártam. 10 perc múlva már nagyon unatkoztam, ezért gondoltam, hogy csinálok addig egy kávét magamnak. Kimentem a konyhába, de nagy meglepetésemre nem az a hely fogadott, ami szokott. Átalakították az egész berendezést, ezért fogalmam sem volt arról, hogy hol találom a kávét. Hosszas keresgélés után megtaláltam, így a kávégéphez fordultam, aminél bonyolultabb szerkezetet még nem láttam, legalább is, kávégépek között biztos nem. Annyi funkció volt rajta, aminek a felét szerintem nem is használják ki az emberek. Lekaptam egy csészét a polcról, majd a megfelelő helyre tettem és megnyomtam az egyik gombot a sok közül. Pechemre túl kicsi volt a csésze, ezért a folyadék negyede kifolyt a tiszta pultra. Miután káromkodtam egy nagyot, a törlőkendőhöz nyúltam, ami leesett a földre és gurult vagy 2 métert, ezért letéptem azt a 2 métert és feltöröltem a pultra kifolyt kávét. Tízszer leizzadtam, mire ezzel meglettem, mert nem akartam, hogy bárki is meglássa. A kezembe vettem a kávét és visszaindultam az eredeti helyemhez gondosan figyelve arra, hogy ne borítsam ki a folyadékot és ha az elmúlt 10-15 perc nem lett volna elég kínos, akkor most lett az a helyzet, mert nekimentem valaminek, pontosabban valakinek, akinek a pólóján landolt az egész fekete ital. Csukott szemmel néztem fel Davidre, aki akkorát káromkodott, hogy én éreztem rosszul magam.