PAPARAZZO-befejezett

14. rész

Éppen egy fotózáson vagyok, de nem akármilyenen. Sztárokat fotózok, csak most nem titokban. Most jön mindjárt a legnehezebb feladat, amit napokba telt kidolgoznom, hogy milyen szemszögből lenne a legelőnyösebb fotózni, de valami megszakította a folyamatot. Méghozzá valami hangos dolog. Kipillantottam a kamera mögül és egy srácot pillantottam meg, aki egy hangfalat tartott a kezében és feltekerte rajta maxra a hangerőt. Már éppen szóltam volna neki, hogy takarodjon innen, mikor valaki elkezdett szólongatni.

-Holly! Holly! -erre csak magamra húztam a takarót, de ez a valaki nem hagyta abba. -Holl! -kinyitottam a szemem és abban a pillanatban fogtam fel, hogy az előbbi csak egy álom volt, viszont a zaj nem. Aiden állt az ágyam mellett, kezében a hangszórómmal és üvölttette a zenét belőle.

-Te normális vagy? -rúgtam le magamról a takarót, majd idegesen felálltam, de ő csak röhögött. -Mi ennyire vicces? Tudod, milyen érzés egy tök jó álomból erre felébredni? -mutattam a hangszóróra, amit időközben kikapcsolt.

-Nem, de ahogy elnézlek, elég szar lehet. -röhögött, nekem viszont nem volt jó hangulatom. -Amúgy.. -szólalt meg egy kicsit később. -Jó reggelt! -mondta, majd egy puszit akart adni, de én kikerültem és bementem a fürdőbe. -Holly, ne csináld már.

Nem válaszoltam, csak elvégeztem a teendőimet, majd visszamentem a „barátomhoz". Ja, jófej barátom van, mit ne mondjak. Csak akkor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen pizsamában mászkálok előtte, ahogy még sosem látott, de nem foglalkoztam vele.

-Most nem fogsz hozzám szólni? -nézett rám kérdőn. Bementem a gardróbomba és kiválasztottam a mai szettemet, majd gyorsan magamra kapkodtam azt. -Amúgy, nem akarok beleszólni, de késésben vagyunk. -szólalt meg Aiden, de én akkorra már kész voltam. -Na, végre. -csapta össze a kezeit.

Az asztalomhoz mentem, majd felkaptam a táskámat és indultam volna ki a szobámból, csakhogy Aiden visszahúzott.

-Ne csináld már. -fordított maga felé.

-Én ne csináljam? -néztem a szemébe. -Te csinálod ezt állandóan, milyen ébresztő volt ez? -kérdeztem.

-Vicces. -mondta egy kis gondolkodás után.

-Neked. -vágtam rá, majd ismét elindultam az ajtó felé, de nem jutottam sokáig.

-Na, csak poén volt.

-Elég fura humorod van. -mondtam gúnyosan.

-Ez nem igaz, nekem igenis jó a humorom. -kezdte el dicsérni magát. -De, úgy látszik, hogy a barátnőm nem értékeli. -hajtotta le szomorúan a fejét, mire már majdnem megadtam magam, de még egy kicsit húzni akartam az agyát.

-Hát nem. -kimentem a szobából, de amikor láttam, hogy nem jön utánam, visszafordultam. -Oké, talán egy kicsit értékeli. -mutattam a hüvelyk és a mutatóujjammal a mértéket, mire vigyorogva emelte fel a fejét. -Bevallom, vicces volt vagyis az lett volna, ha mondjuk, nem rajtam próbálod ki. -mentem közelebb hozzá.

-Na ugye. -vigyorgott még mindig, majd közelebb húzott magához és adott egy puszit a számra. -A következő valaki más lesz.

-Csak nem egy másik barátnőd? -néztem rá kérdőn, mire elgondolkodott. Nem válaszolt, ezért belebokszoltam a vállába.

-Zacet akartam mondani, de most, hogy így mondod.. Na, tudod, hogy nincs másik barátnőm, csak te vagy. -korrigálta magát, mikor meglátta az arcomat. Erre elmosolyodtam és hagytam, hogy megcsókoljon. -Na, menjünk, mert elkésünk. -kulcsolta össze a kezeinket, majd lementünk a földszintre, ahol miután felvettem a cipőmet és a kabátomat, kimentünk a házból.