11. rész

781 35 3
                                    




Hetek teltek el azóta a délután óta. Azon a napon Aidennel barátok lettünk és nem bántam meg, egyetlen egy percét sem. Egy teljesen más Aident ismertem meg és úgy érzem, hogy ez az igazi énje, amit most mutat. Mintha az a fal, amit eddig maga köré épített, leomlott volna. Sok időt töltünk együtt. Sokat vagyok náluk, de van, hogy ő jön át suli után hozzánk. Anya először ki akarta használni ezt a helyzetet, de miután leállítottam, megígérte, hogy nem csinál semmi olyat, amivel bántaná Aident. Barbara viszont nagyon örült annak, hogy végre összebarátkoztam az unokájával. Mivel elég közel lakunk egymáshoz, ezért rendszerint együtt megyünk suliba. Így történt ez ma reggel is.

Már negyedszerre nyomja meg Aiden a csengőt. Azért csinálja, mert tudja, hogy utálom, ha siettetnek.

-Megyek már! -ordítottam el magam, majd indulatosan kinyitottam az ajtót, vagyis majdnem kirántottam a keretéből. Ránéztem a vigyorgó srácra, majd köszöntem neki. -Áh, jó reggelt drága Popsztár!

-Neked is! -alig bírta visszatartani a nevetését és a végén nem is sikerült neki. -Bal lábbal keltél fel? -érdeklődött.

-Jó kedvvel ébredtem fel, de egy barom elrontotta a reggelemet, nem tudod, hogy ki lehetett az? -néztem rá, mikor már elindultunk.

-Fogalmam sincs. -rázta a fejét. Nem foglalkozva vele, sétáltam tovább. -Holly. -szólított meg, de nem figyeltem rá. -Holly. -még mindig semmi. -Állj már meg! -kapta el a csuklómat, mire megálltam. -Most haragszol rám? -próbált a szemembe nézni, sikertelenül. -Ne hülyéskedj már, csak poénkodtam.

-Tudod, hogy utálom, ha siettetnek. -néztem rá dühösen.

-Tudom, ne haragudj. -nézett rám bűnbánóan és ki tudott volna ellenállni neki?

-Jó. -mosolyodtam el.

-Egy ölelést? -tárta szét a karjait, mire megöleltem. Szeretem az öleléseit. Elveszem bennük és biztonságban érzem magam ilyenkor. -Na, menjünk. -vált el, majd tovább sétáltunk. Mikor a suli elé értünk oda sétáltunk a ránk váró Zoehoz és Zachez.

-Sziasztok! -köszöntünk nekik, majd megöleltük egymást. Mióta barátok lettünk Aidennel, négyesben szoktunk lógni. Tök jó, mert lett még egy fiú tagja a csapatnak, így Zac sem unja szét magát, mikor mi „lányosabb" dolgokról beszélünk Zoeval.

-Este buli lesz Jakenél. -jelentette ki Zac.

-És? -néztem rá.

-Meg vagyunk hívva. -vigyorgott, mire összenéztünk Zoeval. Sosem bírtuk azt a gyereket és eddig még sosem hívott meg a bulijába.

-Minket is meghívott? -csodálkozott Zoe.

-Aham. -bólintott.

-Hogyhogy?

-Passz. -vonta meg a vállát. -Azt mondta, hogy jöjjünk mind a négyen. -érdekes. Kicsit máshogy néznek ránk, mióta szinte mindenhova együtt megyünk. -Szóval srácok, este bulizunk. -csapta össze kezeit, majd lepacsizott Aidennel. -Ugye lányok? -nézett ránk felvont szemöldökkel.

-Igen. -válaszolt helyettem is Zoe, mire szúrósan néztem rá. -Órán találkozunk. -mondta, majd karomat megfogva, berángatott a suliba, egyenesen a mosdóba.

-Zoe, miért is megyünk? -kérdeztem.

-Mert már tök rég buliztunk, ránk fér a kikapcsolódás. -vágta rá.

-El sem kéredzkedtem és nem hiszem, hogy elengednének, pláne úgy, hogy délután találom ki az egészet. -kezdtem el kifogásokat keresni.

-Elengednek, ne aggódj. Péntek van és nem sokat járunk bulizni, ráadásul ott lesz Zac és Aiden, akik tudnak ránk vigyázni.

PAPARAZZO-befejezettUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum