PAPARAZZO-befejezett

7. rész

Hetek teltek el azóta, hogy megjelent az első cikk Aidenről. Én ebből csak annyit észlelek, hogy Anya újsága egyre népszerűbb, folyamatosan veszik, Aiden pedig egyre rosszabbul viseli ezt az egészet. Volt olyan pillanat, amikor már konkrétan sajnáltam. Ez nálam nem jellemző, főleg nem akkor, ha Aidenről van szó. Én tettem ezt vele, mivel én csinálom a képeket. Próbáltam vele beszélni, de Aidennel mostmár nem nagyon lehet. Összejött az osztály legnagyobb, hogy is nevezzem, ribancával, Beverlyvel. Ez csak egy dolog miatt volt megdöbbentő. A drága popsztár azt mondta, hogy ő nem akar senkivel sem barátkozni, mivel nem marad itt sokáig.

-Ne már, ez most komoly?-nyafogott Zoe, mikor a szekrényeinknél álltunk.-Nem tudott volna jobbat találni, pont ezzel kellett összeállnia?

Zoe már vagy 5 perce figyeli Aident és Beverlyt, ahogy falják egymást.

-Hát, ilyen az ízlése.-vontam meg a vállam.

-Érdekes. Platina szőke haj, 20 centis magassarkú és ízléstelen ruha. Ennyi.-tárta szét kezeit.-Ilyen az ízlése?

-Úgy látszik.-néztem rájuk.

-De mitől változott meg ilyen hamar?

-Nem tudom.-mondtam, de a lelkem mélyén tudtam és nekidőltem a szekrényemnek.

-Zaccel sem beszélt mostanában, pedig azt hittem, hogy jó haverok lesznek.

-Zoe, ez Aiden élete, nekünk nincs beleszólásunk.

-Igaz, de mikor még nem járt ide, bálványoztam. Most meg..

-Menjünk órára.-karoltam bele, mert láttam rajta, hogy csalódott egy kicsit. A rajongók mindig is kiálltak Aiden mellett és nem hitték el az olyan dolgokat, hogy kivel randizik vagy drogozik, de most.. Főleg aki idejár, ebbe a suliba.

Órák után hazamentem, tanulni. Hamar megvoltam vele, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit és elmegyek a kedvenc parkomba, már úgyis régen jártam ott. Összeszedtem a fényképező felszerelésemet és elindultam. Gyönyörűen sütött a Nap, amiért nagyon hálás voltam, mivel nem öltöztem fel olyan melegen. Odaértem a parkba és elsétáltam a tóhoz. Már vettem volna elő a gépemet, mikor megláttam egy ismerős alakot. A tótól nem messze ült egy fának dőlve, így nem láthatott engem. Közelebb mentem hozzá. Gondoltam, csinálok pár képet róla, ha már itt vagyok. Igen, Aidenről van szó. Csak csináltam a képeket, nem is figyeltem, hogy mit csinál. Mikor visszanéztem őket, akkor megdöbbentem. Gyorsan visszafordultam Aidenhöz, mert nem akartam elhinni, amit látok. Aiden cigizett, de a kinézetét elnézve, nem sima cigit szívott. Valamiért nem szerettem volna, hogy napvilágot lásson ez a kép. Talán a rajongók miatt gondoltam így, teljesen összetörnének.  Eltettem a gépemet a táskámba és úgy éreztem, hogy elég volt a sétából, hazamegyek. Elindultam, de valami mégis megzavart benne. Valaki köhögött a hátam mögött. Ismét visszafordultam és láttam, hogy Aiden gyakorlatilag fulladozik. Odarohantam hozzá, nem törődve semmivel.

-Aiden, jól vagy?-kérdeztem idegesen. Gratulálok Holly, remek kérdés, valószínű, hogy jól van.

-Te mit keresel itt?-nyögte döbbenten.

-Az most nem érdekes.-legyintettem.-A lényeg, hogy hogy vagy, fáj valamid?

-Nem érzem jól magam.-nagyon rosszul nézett ki.-Holly, ezt nem tudhatja meg senki.-mondta, amit nem pontosan értettem, majd eszméletét vesztette és konkrétan eldőlt.

-Úristen!-kaptam a szám elé a kezemet.-Aiden, ne csináld ezt, hallod?-paskoltam meg egy kicsit az arcát, de semmi. Gyorsan elővettem a telefonomat és hívtam a mentőket, akik azt mondták, hogy 10 percen belül itt lesznek.