~Justin Bieber Fanfiction~ [Befejezett]

~Hurt My Heart~

~Rebeka Szemszöge~

-Nem. - Hazudtam, majd könyek csordogáltak az arcomon, és kimentem a szálloda elé.

Ez volt a helyes...Próbálltam nyugtatni magam, mert ahogy én ismerem Justin Biebert azért küzd ami mindig elutasítja őt,aztán ha megszerezte eldobja. Ezért nem kéne hogy bűntudatom legyen...
Újabb,és újabb könnycseppek csordultak le az arcomon.

-Hé, mi a baj? - Láttam Ricsit lépkedni felém...

-Sem...mi - Szipogtam.

-Nemár! Látom!

-Te vagy Justin legjobb barátja, gondolom tudsz mindenről. - Bólogatott és leült mellém a lépcsőre.

-Igazából most is Justin hívott, hogy SOS.-be jöjjek át. Olyan volt a hangja amilyennek még sosem hallottam. Szomorú. És mintha sírt volna. - A szívem összeszorult ennél a mondatnál.

-Mit...mondott? - Szipogtam.

-Hogy megkérdezte tőled hogy érzel-e iránta valamit, és nemmel válaszoltál. - Összeszorítottam a szemem,és a könnyeim mégjobban folyni kezdett, Ricsi pedig átölelt. Én meg a vállán sírtam. - Szereted őt ugye? - Kérdezte.

-Igen. Szeretem, de nem bízok benne.

-Figyelj, senki sem ismeri nálam jobban a legjobb haveromat! Biztos vagyok benne hogy szeret téged.

-Bieber nem tud szeretni. - Mondtam, és sírtam tovább. - Ő nem képes emberi érzésekre. Csupán csak harcol azért ami taszítja őt, és aztán ha megszerezte, eldobja.

-Ilyennek hiszel? - Jött ki Justin az épületből.

-Ilyennek ismerlek. - Vágtam a fejéhez, és bementem az épületbe. Ricsi utánnam jött.

-Rebi?! Ha szereted ne csinálld ezt! Azt hiszem ez az első alkalom hogy IGAZÁBÓL SZERELMESNEK látom őt! Ha most elhagyod, szétfog esni!

-Sajnálom! - Futottam fel a szobánkba sírva. Nem érdekelt hogy Eszterék mit csinállnak,vagy mit nem csinállnak... Eszter és Zach már csak csókolóztak az ágyban mikor benyitottam és zokogva az ágyamra dőltem.

-Zach, azt hiszem most... - Mondta Eszter, és ki kisérte az ajtón. - Hé, mi a baj? - Ült mellém az ágyra, én pedig elmeséltem neki mindent a legelejétől...

~Justin Szemszöge~

Ricsi vissza ki jött. Én pedig azon gondolkoztam mit rontottam el. Miért mondta hogy nem szeret? Hogy nem érez irántam semmit? Mind eddig csak játszotta a nehezen kaphatót? Őrlődtem magamban.Nem! Ő nem ilyen! Tudom hogy szeret! De mégsem akar...

-Hé, ne gondolkodj ezen!

-Szeretem. - Mondtam ki. - Ő engem nem. - Egy könnycsepp futott le az arcomon.

-De. Hidd el ő is szeret. - Mondta Ricsi...

-Akkor miért?...

-Nem bízik meg benned Justin.

-Kösz, a támogatást haver. - Vágtam a fejéhez...

-Nyugodj meg tesó! - Nyújtotta a kezét Ricsi hogy felhúzzon.

-Asszem most inkább egyedül lennék.

-Megleszel Bro.? - Kérdezte Ricsi,mire érzelemmentesen bólintottam, és fel mentem a szobámba. Ahol az emlékek kínoztak... A csók. Az alvás. és amikor azt mondta "nem".

Már az előtt vége lett a kapcsolatunknak, mielőtt elkezdődhetett volna... (💔)