Paranormális Lány 3.

3.fejezet-Újra a tisztáson

Lassan nyitottam ki a szememet, fájdalomra számítva. Ehelyett csak gyenge bizsergés áradt szét a testemben. Sokkal jobban voltam, mint az elmúlt egy héten bármelyik nap.
Felültem és megmozgattam az elzsibbadt végtagjaimat. Jó néhány órája nem mozdultam már.
A függöny mögül halvány fény áradt be és megtöltötte az egész szobát. Daniela az ágyam végében aludt a székre kucorodva. A haja kócosan lógott a hátára és néhány tincs még az arcába is belehullott. Annyira kimerültnek tűnt, hogy nem volt szívem felébreszteni.
Óvatosan csusszantam ki a paplan alól és a szekrényhez siettem váltóruháért. Felvettem egy fehér farmersortot és egy sötétkék rövidujjú pólót, utána kisétáltam a házból és mosolyogva szívtam magamba a friss, erdei levegőt.
A bokor megzördült és egy hiúz lépett ki, mögötte egy jaguárral. Nes és Nico. Elhúztam a számat. Régen volt már, hogy átalakultam. Legutóbb a csatában. Azóta a tisztás megváltozott. Sokkal rendezettebb és modernebb lett. Az összezúzott, rombadőlt házak helyett újat építettek és minden újra a helyén volt. Még mi is. Visszakerültünk a régi lakhelyünkre.
A szemem sarkából mozgást érzékeltem, mire autómatikusan odakaptam a fejemet. Meliorn és Owen közeledett felém. Az arcukon mosoly ült és látszólag nagyon jól kijöttek egymással. A tündérfiúnak hosszabb lett a haja, mint legutóbb, mikor láttam.
Owen azonnal a karjaiba zárt, ami nem várt melegséggel öntött el. Sosem voltam az a lelkizős, ölelkezős típus és csak egyetlen embernek hagyom, hogy megöleljen, Owennek. Nesrine nem áll olyan közel hozzám, hogy neki is engedjem. Apa pedig mindig is távolságtartó volt másokkal szemben. Egyértelműen rá hasonlítok.
Az öcsém elengedett és egy gyors pillantással mért végig.
-Örülök, hogy felébredtél, Csipkerózsika! - mosolygott rám. - Fáj valamid?
-Nem - ráztam meg a fejemet - Jól vagyok.
A tekintetem Owen válla fölé siklott és találkozott Meliorn pillantásával. Halványan elmosolyodott és biccentett egyet. Viszonoztam a köszönését és úgy helyezkedtem, hogy a tündérnek se kelljen senki mögött állnia.
-Na és miről maradtam le? - járattam körbe a tekintetemet a tisztáson.
-Mindent restauráltunk és az összes falkatagot beköltözettük a házukba és a tündérek is elfoglalták a helyüket. A keletiekről már lassan egy hónapja nincs hír - vonta meg a vállát.
-Egy hónapja? Mégis mennyi ideig voltam kiütve? - lepődtem meg.
-Az ellenszert nagyjából egy hete adta be neked Dan. Azóta egyszer sem ébredtél fel. - szólalt meg Meliorn.
Bólintottam, jelezve, hogy értem.
Abban a pillanatban kivágódott mögöttem az ajtó és Daniela lépett ki rajta. Az arcán egy pillanatra félelem tükröződött, utána a tekintete találkozott az enyémmel és az arcán megnyugvás terült el.
-Kali! Hála az istennek! - lépett hozzánk közelebb.
-Semmi bajom - vontam meg a vállamat.
-Nagyon figyelj rám! - suttogta határozottan, mire egy kicsit meglepődtem. - Nem alakulhatsz át! Már gyógyulgatsz, de a testedben még ott van a méreg egy része, ezért jóval lassabban gyógyulsz, mint korábban. A tested nem bírná ki az átalakulást! Még legalább négy napig ne is dühödj be. - magyarázta elhadarva az egészet.
Owen elmosolyodott.
-Az nem lesz nehéz.
-De akkor mit tegyek? Négy napig védtelen leszek - fakadtam ki, de azonnal le is nyugtattam magamat.
-Ezen könnyen segíthetünk - szólalt meg Meliorn, mire mind felé kaptuk a fejünket. - Megtanítalak használni az íjat.
Ahogy ez a mondat elhangzott, teljes csend telepedett ránk. Mindenki az ötletet emésztette.
-Ez nem is rossz. - szólalt meg végül Daniela és mosolyogva figyelt minket.
Megvontam a vállamat, jelezve, hogy részemről rendben van. Meliorn pedig büszkén vigyorgott végig a társaságunkon.