Paranormális Lány 3.

14.fejezet-Idővel minden rendbe jön

Owen
Azt hittem, hogy Kali viccelt, de alighogy kiszálltam az autóból, átalakult és nekemugrott. Meliorn szeme kikerekedett, utána halkan felnevetett és magamrahagyott a nővéremmel, akinek életcéljává vált, hogy átharapja a torkomat. Lerugtam magamról és én is átváltoztam, majd rohanni kezdtem az erdő felé. Nagyon rossz ötlet volt. Egy gepárdot ugyanis képtelenség lefutni. Pillanatokon belül a hátamra ugrott és a sárba tepert.
-Ne már, Kal! Vedd a poént! - nevettem fel, mire a nővérem megtorpant.
-Legközelebb ne viccelj ilyesmikkel. Egész nap az őrületbe kergettél minket - sóhajtott nagyot és eldőlt a sárban, nem foglalkozva semmivel.
Visszaváltoztam emberré és az egyik fának döntve a hátamat, lehunytam a szememet. Kali az ölembe hajtotta a fejét, mire én simogatni kezdtem a bundáját. Kali először értetlenül nézett rám, utána lehunyta a szemeit és alig egy milliméterrel hátrébb tolta a fejét, egyenesen a kezemnek, mire elmosolyodtam.
Körül-belül negyed órát ültünk ott teljes csendben, utána Kali visszaváltozott és egyetlen szó nélkül elindult vissza, a tisztásra.
Feltápászkodtam és utánaindultam.
A nővérem csendesen sétált végig a fák között. Ismerem őt és tisztában vagyok vele, hogy nem egy szószátyár típus. De azt is tudom, hogy amikor kettesben vagyunk, be nem áll a szája.
-Mi a baj? - léptem mellé, de egyetlen mukkanás nélkül sétált tovább. A kezem gyengéden a karjára simítottam, lelasítva őt és közben megálltam előtte, teljesen ellehetetlenítve a továbbhaladást.
Kali nagyot sóhajtott, mintha nehezére esne egy kevés figyelmet fordítani felém.
-Mondd el! Ne zárj ki! - kértem halkan és a szemébe nézve tudtam, hogy ezt most megnyertem, mindegy mennyi szemétséget követtem el ma.
Kali egyetlen határozott mozdulattal közelebb lépett hozzám és a derekam köré kulcsolva a kezeit, a mellkasomba fúrta a fejét. Végigsimítottam a fején és köré fontam a karomat. Innentől tudtam, hogy nem kell semmit kérdeznem, mondani fogja, amint készen áll rá.
-Szerinted Nes mit gondol most rólam? - motyogta halkan.
-Most tudta csak meg, hogy a nővére, aki mindig mellette volt, mégsem a nővére. Ez bárkinek megfeküdné a gyomrát. Adj neki egy kis időt! - suttogtam a hajához beszélve.
Kali lassan, de nem túl magabiztosan bólintott.
Aztán hirtelen minden előjel nélkül kitört belőle a nevetés.
-Azt tudtam, hogy a lányoknak nagy a hangulatingadozása, de hogy ennyire...- nevettem fel én is.
-Csak furcsán jött ki - húzódott hátrébb, hogy a szemembe nézhessen, de nem engedett el. - Te, amint éppen bölcs és megfontolt férfiként tanácsot adsz nekem. Csak egy kicsit volt irónikus! - nevetett fel.
-Kösz! - húztam félmosolyra a számat.
-Tudod, hogy szeretlek! - ölelt magához, de a helyzetet némiképp rontotta a tény, hogy még mindig nevetett.
-Na jó! - húzódtam hátra - Ezt megjegyeztem! - jelentettem ki fenyegetően a mutatóujjamat felemelve, mire mind a kettőnkből kitört újra a nevetés.
Beletelt egy tíz percbe, mire visszaértünk a tisztársa. Meliorn már leparkolta a kocsit és a cuccát is behordta a házba. A nap már a horizontnál járt, ezért mind a ketten a szobánk felé vettük az irányt.

Kali
Vizes hajjal, törölközőbe csavarva ültem az ágyon, kezemben a másik törölközővel és az agyam egyre csak azon kattogott, hogy mit kezdjek most Nesrinnel.
Az ablakom hirtelen megmozdult és Meliorn ugrott be rajta, teljes nyugodtsággal.
-Te hogy kerülsz ide? - néztem rá zavartan, tekintve, hogy egyetlen, félig vizes törölköző volt csak rajtam.
-Gondoltam itt talán az öcséd nélkül talállak. - vigyorodott el és mellém lépett, mire az arcom akaratlanul is vörös színt vett fel.
-Várj egy pillanatot! - emeltem fel a kezemet és felmarkolva egy adag ruhát, elrohantam a mosdóba átöltözni.
Mikor visszaértem, Meliorn az ágyon találtam, elterülve a matracon. A szeme csukva volt és a mellkasa lassan emelkedett. A törölközőmet a székemre hajítottam és a villanyt lekapcsolva a kék hajú tündér mellé feküdtem. Alig fél perc telhetett el, mire Meliorn karja a derekamra csúszott majd megfordítva, közelebb húzott magához. Így a hátam a mellkasához simult, míg ő a fejét az enyém mellé helyezte és mélyen a hajamba temette az arcát. Elmosolyodtam és a szememet lehunyva közelebb bújtam a tündérfiúhoz és így merültem mély álomba.
Amikor kinyitottam a szememet, az első, amit megláttam az öcsém volt, aki az asztalomnál ült és a lábát az asztalra téve babrált a kezével.
-Érdekes erre bejönni a szobádba. Hamár itt tartunk, apa tud róla, hogy a tündérke itt aludt? - pillantott felém pimasz mosollyal a fehér tigris.
-Owen! - ültem fel azonnal és az első kezem ügyébe kerülő tárgyat az öcsém felé hajítottam, ami egy párna volt.
Owen röhögve kapta el a párnát és ledobta maga mellé.
-Mi a fenét művelsz itt? - néztem rá, halkan beszélve, nehogy felkeltsem a mellettem fekvő fiút.
-Beszélni akartam veled, de így már két dolog is akad, amiről dumálhatunk - mosolyodott el.
-És ezt mindenképp hajnalok hajnalán kell? - néztem rá szúrós tekintettel.
Az öcsém figyelmen kívül hagyta a kérdésemet és belekezdett a saját mondandójába.
-Kíváncsi volnék, hogy került ide Meliorn - vigyorgott rám Owen.
-Este jelent meg, aztán bealudt és nekem meg nem volt szívem felkelteni. - vontam meg a vállamat.
-És ezért bebújtál mellé? - nevetett. - Apa odalenne a logikus gondolkodásodtól.
-Nem kell tudnia róla - ráztam meg a fejemet. - Mi a második?
-Nesrine. Beszélni akar veled. - mondta félvállról, mire az álmosság azonnal eltűnt a szememből.
-Mi? - néztem rá kikerekedett szemmel.
-Tudtad, hogy ez kifogyott? - mutatott fel egy tollat, amit az asztalomon talált.
-Owen! - szóltam rá.
-Jó! - emelte fel a kezeit, mielőtt még valamit hozzávágok. - Nes a szobájában vár rád.
Azonnal felugrottam és az ajtóhoz léptem, aztán eszembe jutott Meliorn, mire megtorpantam és még visszapillantottam az ágyamban fekvő tündérre.
-Menj már, az istenit! Mi kell még? Majd figyelek én a fiúdra! Csak tisztázzátok már végre ezt az egészet! - intett az ajtó felé.
Elmosolyodtam és a kilincset lenyomva, kiléptem a folyosóra.