Paranormális Lány 3.

5.fejezet-Rémálom

Órákon át gyakoroltunk, mígnem a karom fájdalmasan ellenkezett. Meliorn mosolyogva figyelte a táblát, ami mostanra tömve volt nyílakkal.
-Ügyes voltál! Holnap jobb lesz - pillantott rám.
A gondolatra, hogy ezt az egészet holnap még egyszer végigcsináljuk, már előre ellenkezett a karom.
Fáradtan dőltem neki az egyik fának és a földre csúsztam. Mellettem most már csupán három nyíl hevert.
Meliorn a céltáblához sétált és egyenként húzogatta ki a táblába fúródott nyilakat.
Utána odajött hozzám, ledobta a kupacot a földre és helyet foglalt a fűben, közvetlen mellettem.
-Mondd, hogy könnyebb lesz - fordultam felé, mire elmosolyodott.
-Könnyebb lesz. Majd úgy a kétszázadik után.
Felnyögtem.
-Te mióta íjászkodsz?
-Tíz éves korom óta. Nálunk másmilyen az iskola. Nem matekot vagy fizikát tanulunk, hanem harcművészetet és a népünk történetét. - magyarázta meg. - Eleinte késsel és szabadkézzel verekszünk, utána jön be a kard, az íj és a repülés közbeni harcolás.
-Nálunk ilyen nincs - mosolyodtam el. -  Mindenki a saját bőrén, az erdőben tanul meg harcolni és vadászni.
Ezt a mondatot hosszú és kínos csend követte. Egyikünk sem szólalt meg és nem is néztünk a másikra.
Végül Meliorn törte meg a csendet.
-Ideje visszamenni a tisztásra. Mason talán már keres is téged. - vonta meg a vállát, aztán rendezgetni kezdte a nyilakat, hogy vissza tudja hozni őket a falkához. Én megragadtam az íjat és felhúztam magamat a földről. Egy kisebb kupac nyilat átvettem Meliorntól, így neki jóval könnyebb volt összefogni őket.

A tisztáson azonnal belefutottunk Nesbe.
-Hogy ment? - mosolyodott el, mire összeszorult a torkom. Hosszú évek óta őrzöm a titkot és már egyeltalán nem emlékszem, hogy milyen volt előtte. Nem rémlik, hogy jóban voltunk és hogy sokat futottunk az erdőben. Ezek mintha csak álmok lennének. Egészen addig a pillanatig, amikor számomra kiderült az igazság, ami addig teljesen rejtve volt előttem. És Nesrine még most sem tud róla.
Rideg kifejezést öltöttem magamra és kicsit sem meggyőzően válaszoltam.
-Jó, de egy napi gyakorlás közel nem lesz elég ahhoz, hogy képes legyek megvédeni magamat. - magyaráztam neki gyorsan utána kikerültem és a válaszát meg sem várva indultam el a házunk felé.
Meliorn közvetlen mögöttem jött. Nem kérdezett semmit, pedig eléggé egyértelmű volt, hogy nem érti a tettem okát. Még én magam se értettem teljesen.
Nagyot sóhajtottam, mikor a bejárathoz értünk. Átnyújtottam Meliornnak az íjat és a nyilakat, majd az ajtót belökve a szobámba siettem.
Annyira kimerült voltam, hogy gondolkodás nélkül eldőltem az ágyon és azonnal álomba merültem.

Ismét a tisztáson voltam, a harc kellős közepén. De ez most valahogy egészen más volt. A házak lángokban álltak és a füvön élettelen testek hevertek mindenhol. Tündérek, boszorkányok és alakváltók egyaránt. Az egyik kupacban megpillantottam valamit, ami arra késztetett, hogy közelebb lépjek. Elszörnyedve jöttem rá, hogy Meliornt látom, mellette pedig Owent, Nesrint és apámat. Fölöttük egy hatalmas tigris magasodott. A szájából folyt a vér és hátborzongatóan morgott rám, utána nekem ugrott, mire minden elsötétedett előttem.
Egy másik kép jelent meg előttem. Öt koporsó feküdt a tisztás közepén. Körötte minden megtisztult. A házak is éppek voltak és minden holttest eltűnt.
Az erdőt viszont sötétség borította, mintha gyászolna.
A koporsók fölött egy középkorú, öltönyös pasas állt. Lassan végigsétált előttem és az összes koporsót kinyitotta. Apa...Nesrine...Owen...Meliorn. Az utolsó koporsó üres volt. Mikor felpillantottam, a férfi és a négy koporsó is eltűnt. Értetlenül fordultam körbe. Ekkor megjelent a pasas. Az öltönye szakadt volt, a szeme ragyogott és az ujjai végén karmok nőttek. Egy morgás tört fel belőle és a következő pillanatban hatalmas tigrisként ugrott nekem.

Sikítva ültem fel az ágyban. A lepedő és a ruhám teljesen átázott az izzadságtól. A hajam a tarkómra és az arcomra tapadt. Egy pillanatig csak ültem az ágyban és hallgattam a saját, gyors légzésemet.
Próbáltam az álom minden részletére emlékezni, de csak néhány dolog ugrott be. A koporsók, a tigris, a tisztás, az erdő...
Nagyon lassan sikerült csak összeraknom a dolgokat. Mire teljesen felfogtam, hogy mi történt a gyomrom görcsbe rándult.
-Nes...- suttogtam félve és kiugrottam az ágyból.
Nem foglalkoztam azzal, hogy mekkora zajt csapok. Végigrohantam a folyosón és berontottam a szobába. Nesrine nyugodt arccal pihent az ágyában. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésemben, majd behúztam magam után az ajtót és visszaindultam a saját hálószobámba.