Paranormális Lány 3.

11.fejezet-Zsúfolt nap

Kali
Amint kijöttünk a moziból, rezegni kezdett a telefonom. Előre féltem felvenni. Egészen mostanáig jó napunk volt. És most jön a nagy fordulat, mikor minden szétesik.
-Halló? - szóltam bele halkan.
-Jó napot! Ms. Lemond vagyok, Owen matematikatanára. - szólalt meg egy határozott női hang.
-Ms. Lemond. Igen. Milyen ügyben keres? - kérdeztem alig hallhatóan és azt hittem egy pillanataig, hogy nem kapok választ.
-Az öccse, Owen verekedésbe keveredett és az édesapjukat nem tudtam elérni. Be kellene jönnie Owenhez. Az igazgató úr szeretne beszélni önökkel. - darálta le.
-Értem. Bemegyek. - suttogtam elhaló hangon, majd bontottam a vonalat.
Meliorn megérezhette, hogy baj van, mert mellém lépett.
-Minden rendben?
-Nem. Owen verekedett az iskolában. Be kell mennem. Sajnálom.
-Semmi baj. - mosolyodott el. - Elviszlek. Gyere! - intett a kocsi felé.
Mosolyogva bólintottam, megköszönve a szivességet.
Meliorn jobban ismerte a várost, mint azt elsőre hittem. Apró kisutcákon haladt végig és alig tíz perccel később lefékezett az öcsém iskolája előtt.
Kikötöttem az övemet és a tündérfiú felé fordultam.
-Köszönöm a fuvart! - mosolyogtam rá, majd mikor biccentett, kiugrottam az autóból és elindultam az igazgatói iroda felé.
Owen a folyosón ült, lehajtott fejjel, kezeivel a hajába túrt.
Az érkezésemre azonnal felkapta a fejét.
-Kali én...- kezdte, de félbeszakítottam.
-A lényeget!
-Megfenyegetett. - suttogta alig hallhatóan. Intettem, hogy fejtse ki, ezért folytatta - A keleti falka tagja volt és azt mondta, hogy ha nem takarodunk el a városból, megöli Joyt.
-Ezért megütötted. - bólintottam, jelezve, hogy értem.
Owen nem válaszolt. Az arcán őszinte indulat látszott.
-Az ilyen helyzeteket komolyan kell kezelni. Nem reagálhatsz rá azonnal erőszakkal. Csak fel akartak húzni, ezt még a vak is látja. Játszadoznak és taktikáznak. Az már nem titok előttük, hogy fontos neked Joyce...- itt elakadtam. - Ő hol van most?
Owen értetlenül nézett rám.
-Az osztályteremben. Gondolom. - vonta meg a vállát, utána lassan felfogta, hogy miért kérdezem és azonnal felugrott, de elkaptam a karját.
-Neked itt kell maradnod. - jelentettem ki határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon.
-Üljek egy helyben, karba tett kézzel és nézzem végig, ahogy bántják őt? Nem!
-Nem kockáztathatom, hogy esetleg megint elfeszíted a fejedet és kettejük ellen már nem tudsz győzelmet aratni. Ezt most hadd csináljam én! - kértem, mélyen a szemébe nézve.
Bólintott, majd újra helyet foglalt a széken.
-Melyik terem?
-Az első emeleten. Szemben a lépcsővel. - hadarta le.
Azonnal hátat fordítottam neki és futni kezdtem. Legnagyobb szerencsémre a folyosók teljesen üresek voltak. Nehezen tudtam volna megmagyarázni a gyorsaságomat.
Felrohantam a lépcsőn, de mielőtt benyithattam volna a terembe, halk hangokat hallottam meg a folyosó széle felől. A kezemmel a kilincsen csendben várakoztam és amikor megismétlődött, elindultam a zaj irányába. Egyre erősödött, míg végül ki tudtam venni a szavakat.
Joyce veszekedett egy sráccal, aki hang alapján jóval idősebb volt nála. Amikor kihajoltam a kisebb folyosóra, észrevettem a lányt. Félig átalakult már és egy srác a nyakánál fogva szegezte a falnak, olyan magasan, hogy a lábujja éppenhogy leért. A fiú majdnem kétszer akkora volt, mint Joyce.
Nagy levegőt vettem, közben kiengedtem a karmaimat, a fogaimat és felragyogott a szemem, majd hangtalanul futni kezdtem a folyosó hátsó felén, úgy, hogy a srác pont háttal volt nekem, így nem láthatta, hogy jövök.
Pillanatok alatt a nyaka köré kulcsoltam a karomat és a másik hajlatában kapaszkodtam meg a tenyeremmel, majd annak a tenyerével a srác fejét ragadtam meg és erősen a karomhoz nyomtam. Azonnal elengedte Joyce nyakát és megpróbálta lerántani a karomat, de teljesen hasztalanul. Pár másodperc alatt elernyedt a teste. Elengedtem, mire a földre zuhant.
-Menjünk! - fordultam Joyce felé, aki a nyakát maszírozta miközben le sem vette a szemét a földön heverő fiúról. - Joyce! - szóltam rá, mire végre felém fordult.
-Igen? - kérdezte. A hangja reszelős volt, mint a csiszolópapír. Elszorult a torkom. Bárcsak hamarabb ideérhettem volna.
-Az öcsém küldött. Most pedig indulás! Menj haza, itt nem vagy biztonságban! - szóltam rá határozottan, mire még egy gyors pillantást vetett a földön heverő támadójára és eliszkolt.
Nagyot sóhajtottam, majd egy hatalmasat belerúgva a srácba visszasiettem Owenhez.
-Joy hol van? Baja esett? Kinyírom a mocskokat! - ugrott fel azonnal az öcsém és már rohant volna, hogy elintézze, de elkaptam a karját.
-Joycenak semmi baja. Megijedt egy kicsit, de jól lesz. Hazaküldtem - magyaráztam, mire Owen megnyugodott. -Most pedig jöjjön az igazgató. - léptem az iroda ajtajához és bekopogtam.
-Szabad! - kiáltott ki egy középkorú férfi.
Lenyomtam a kilincset és beléptem, Owen nem sokkal lemaradva mögöttem jött.
Helyet foglaltunk két széken, szemben az igazgató úrral.
-Hjaj! - sóhajtott nagyot a férfi - Most mit kezdjek veled, Owen?
-Mondjuk hagyhatná, hogy hazamenjek? - kérdezett vissza az öcsém, mire gyengéden oldalba könyököltem.
-Igazán sajnálom, hogy be kellett hívjalak, Kali. Viszont azt hiszem, hogy ez már nem maradhat bűntetlenül. Eddig nagyon jól bírtam, hogy nem készül órára, sorra kapja az egyeseket és, hogy havonta legalább egy hetet ellóg, de ez nem mehet így tovább. Úgy hiszem, hogy ez a viselkedés egyértelműen kicsapást fog vonni maga után - magyarázta az igazgató - Egyenlőre csak felfüggesztés, de ne éljen vissza a jószívűségemmel! Egy hét. - fejezte be.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen, ami valószínűleg inkább hasonlított vicsorra.
Owen felállt és kisétált az ajtón, én pedig egyetlen szó nélkül követtem és csak akkor szólaltam meg, mikor már a folyosón baktattunk, teljesen egyedül.
-Nem lehetne, hogy egy kicsit jobban ráhajtasz a tanulásra? - kérdeztem halkan.
-Bocs, de az "otthonom megvédése az aljas keleti falkától, akik szövetkeztek a még aljasabb boszorkányokkal" nem fér össze a házifeladat írással. - pillantott rám.
Egyetértően bólintottam.
Csak most értettem meg, mennyire fiatalok is ők valójában. Iskolába járnak és másodállásként egy másik alakváltó falkával harcolnak az otthonukért.