Paranormális Lány 3.

19.fejezet - Boszorkányok

A boszorkányok már évtizedekkel előbb jelen voltak a társadalomban, mint az alakváltók. Gyerekkorunkban apa gyakran riogatott velük és féltünk is tőlük sokáig. Rémálmaink főszereplői voltak, akik egyetlen csuklómozdulattal fákat tudtak kicsavarni a földből és árvízzel súlythattak egy egész települést, ha éppen úgy tartotta kedvük.
De kezdem inkább az elején.
Még valamikor az első évezredet követően egy hatalmas járvány támadta meg az egyik kicsi szigetet a Földközi-tengeren. Az emberek küzdöttek a fertőzés ellen, de az túl erős volt. A lakosság majdnem fele meghalt. És amikor az egyik nő, Alessia gyermeke is megfertőződött, az anyuka imádkozni kezdett az istenekhez. Segítséget kért, hogy felvehessék a harcot a járvánnyal szemben és a segítséget meg is kapta. Az istenek varázserővel áldották meg, amellyel a nő képes volt megmenteni a szigeten élőket. Gyógyíthatott, életet adhatott, de el is vehette azt.
Alessianak később öt fia született, akik felnőttek. A nő képes volt a varázserejével lelassítani a saját öregedését és később, mikor az egyik gyermeke meghalt a gyász miatt úgy döntött, hogy a varázserejét a fiaira ruházza át. Innentől kezdve a mágia öröklödött a családban és hosszú évszázadokon át mindegyik családtag egyre jobban uralta a varázserőt.
Nagyjából ötven évvel Alessia halála után az egyik fiatal női leszármazottja és egy férfi összeházasodott. Az esküvő után két boldog év telt el, míg a férj verni nem kezdte a feleségét. A nő egy ideig tűrte, reménykedett egy szebb jövőben, de amikor a férfj a közös fiúkra is kezet emelt, elfogyott a türelme. Átkot szórt a férfira, aki örök vadállat létre kárhoztatott. Viszont hosszú évek próbálkozásai után sikerült ismét emberi formát öltenie és elindult haza, hogy bocsánatot kérjen a feleségétől, de őt egy másik férfival találta. Örök bosszút esküdött.
A férfi leszármazottai lettek az alakváltók és egy hosszú, évszázadokig húzódó fajháborút robbantott ki.
A nő, amikor használta az átkot, a lelkéből is odaadott egy darabot és az egész boszorkány fajt a sötétségbe taszította. Minden egyes varázslattal, amely ellent mond a természetnek, egyre gonoszabbá és ridegebbé válnak.
A boszorkányok az évszázadok során nagyon elterjedtek és az istenek, látva hibájukat, egy új fajt hoztak létre. A tündéreket, akik harcra és főleg a bűbájjal való ellenállásra teremtettek. Az első néhany tündér 11 meteoritból készült tárgyat alkotott. Mivel a boszorkányok az erejüket a fákból, a vízből és a földből nyerik, ezért egy olyan tárgy, amely nem a bolygóról származik, elszívja az erejüket, de nem öli meg őket.
A boszorkányok bőven erőfölényben voltak és amikor tudomást szereztek a meteoritokról, az összeset el akarták pusztítani és sikerült volna nekik, ha egy Lithania nevű tündér gondosan el nem rejti az utolsó darabot egy kisgyerek játékában. A boszorkányok azt hitték győztek és így nem kutatták tovább a meteoritot.
Lithania úgy gondolta, hogy nagy hasznát vehetik a meteoritnak, ha majd a boszorkányok már nem lesznek ennyivel többen, ezért gondosan rejtegette, míg meg nem halt.
A tündérek egyre többen lettek és az idő elteltével a meteorit feledésbe merült és az egész mostanra egy mítoszként maradt csupán fent. Senki nem tudja, hogy az adott meteorit darab valóban létezik e vagy csupán reménykeltés céljából találták ki, de a meteorit ott nyugszik az egyik tündér tanácstag, Jackson birtokában, abban bízva, hogy egyszer hasznát vehetik.