Paranormális Lány 3.

15.fejezet-Testvérek

Kali
Végigszaladtam a folyosón és megtorpantam Nes szobája előtt. A kezemet a levegőbe emelve fagytam le. Nesrine beszélni akar velem. Nem hittem, hogy ez a nap is eljön még.
Az ajtó kitárult előttem és Nesrinnel találtam szemben magamat.
-Owen azt mondta, beszélni szeretnél velem - magyaráztam gyorsan.
Nes csak bólintott és intett, hogy fáradjak beljebb.
Helyet foglaltam az ágyán és vártam, hogy ő szólaljon meg. Neki kell nyitnia felém. Ameddig ez nem történik meg hiába igyekszem.
-Igazából én nem is akartam ezt az egészet. Owen erőltette. És hát...megigértem neki, hogy legalább végighallgatlak. Így igazságos. - vonta meg a vállát hanyagul, de a szemében láttam a kíváncsiságot.
-Nem számít, hogyan történt. Az sem fontos, hogy miért. Az a lényeg, hogy most itt vagyok melletted. - suttogtam halkan.
Annyira nehéz megnyílnom neki. Vajon miért? Owennek és Meliornnak hamarabb kész voltam elmondani a gondolataimat, az érzéseimet. Talán arról van szó, hogy Nesrine fontosabb nekem, mint a fiúk. Az ő véleménye lényegesebb, mint az öcsémé, vagy a tündérfiúé. Mert ő a testvérem és mert bármennyire is szeretem Meliornt, a család az első.
-Ennyi? - szaladt fel Nes szemöldöke.
Bólintottam, mire a húgom nagyot sóhajtott.
-Rendben.
-Megbocsátasz nekem? - csúsztam előrébb a matracon és Nesrine kezére helyeztem az enyémet, mire ő alig észrevehetően megremegett.
-Igen. Azt hiszem igen. - suttogta halkan, mintha nem lenne biztos a saját döntésében.
Az ejtó ekkor kitárult és Owen jelent meg az ajtóban, pimasz mosollyal az arcán.
-Látjátok, lányok! Milyen jó, hogy vagyok nektek - vigyorgott öntelten.
A célja egyértelműen az volt, hogy felbosszantson mindkettőnket, de megláttam az igazságot a szavai mögött. Neki köszönhetem, hogy Meliorn megcsókolt és azt is, hogy Nes megbocsáltott nekem. Bármennyire is nehéz beismernem, ez mind Owen műve.
-Igazad van - tápászkodtam fel és közelebb léptem hozzá, mire két meglepett szempár meredt rám zavartan. - Szerintem inkább arról van szó, hogy jókor voltál jó helyen, de az tény, hogy minden eseményt te indítottál el. Szóval köszönöm, Owen!
Owen teljesen ledöbbenve állt előttem és zavartan nézett rám.
-Szívesen! - motyogta az orra alatt, majd kihátrált a szobából, mire mind a kettőnkből egy emberként tört ki a röhögés.

Owen
Nem kellett zseninek lennem, hogy rájöjjek mind a ketten átvágtak. Illetve csak Kali, de Nes is nyakig benne volt. Amint átléptem a küszöböt, megértettem. Na jó, kellett egy öt perc hozzá, de a lényeg az, hogy rájöttem.
Amikor visszaértem Kali szobájába, Meliorn már ébren volt. Kócos hajjal ült a nővérem ágyán és hatalmasat ásított.
-Kedves tőled, hogy élsz, haver! - szólaltam meg az ajtófélfának dőlve. Közben összekulcsolva a mellkasom előtt a karomat. - Már kezdtem aggódni, hogy mentőt kell hívnom, mert ugye abban egyetértünk, hogy nem éppen higénikus egy hullát hagyni az ágyon. Még azok az aranyos, kis autós légfrissítők sem tudják elnyomni a szagot.
-Te meg mi az istenről beszélsz, Owen? - nézett rám kómásan. Teljes mértékben megértettem a kérdését és nyugodt lélekkel hagytam figyelmen kívül.
-A nővérem vadászni ment, azt mondta pateroljalak ki, mire visszaér! - vigyorogtam rá jókedvűen.
-Nem is ezt mondta - törölte meg a szemét Meliorn és lemászott az ágyról.
-Parancsolsz? - vontam össze a szemöldökömet.
-Owen, - sóhajtott nagyot a kék hajú tündér és fáradt fejjel nézett rám - Ismerlek már annyira, hogy tudjam, mikor kamuzol egy őrületesen nagyot.
-Tényleg? - néztem rá zavartan.
-Dehogy! - nevette el magát Meliorn. - Téged még egy csapat tudós sem tudna megfejteni. Félálomban voltam, mikor Kali elment - vonta meg a vállát, mire életemben először én néztem dühösen valakire, amiért átvágott.