Paranormális Lány 3.

8.fejezet-Az igazság

Beálltam a vízsugár alá és hagytam, hogy a zuhany végigfollyon a sajgó lábamon. Most, így visszagondolva lehet, hogy nem kellett volna az a ráadás.
A vádlim egyre jobban tiltakoztak az állás ellen, ezért elzártam a vizet és kimásztam a kádból. Törölközőbe csavartam magamat és kiléptem a fürdőszobából.
A folyosón Nesrine közeledett felém elég határozottan. Félreálltam, hogy bemehessen, de ehelyett megállt előttem és mélyen a szemembe nézett.
-Mi bajod van velem? - vont kérdőre.
-Te meg miről beszélsz? - tettettem értetlenséget. Nesrine arca eltorzult a dühtől.
-Mi történt veled? Régen mindig annyira jóban voltunk, de ellöktél magadtól. Tudni akarom, hogy miért! Kijár nekem a magyarázat! - kiabált az arcomba és a szeme felragyogott.
-Ezt nem most fogom megbeszélni veled! - jelentettem ki és megigazítottam a törölközőt magamon.
Megpróbáltam kikerülni Nest, de elém állt.
-Nes! Ehhez most nincs kedvem. Nem beszéljük ezt meg később? - suttogtam unott hangon és az ajtómhoz léptem. De mielőtt lenyomhattam volna a kilincset, Nesrine utánam szólt.
-Mindig ezt csinálod! Ridegen állsz a dolgokhoz és nem foglalkozol senkivel magadon kívül! - vágta a fejemhez, mire nekem összeszorult a szívem.
-Nes! Elég! - hangzott Owen hangja, mire megfordultam.
A szobája ajtajában állt és minket nézett.
-Miért? Te is tudod, hogy igazam van! Soha nem tesz semmit, hogy másoknak jó legyen. Csakis az alfaság érdekli! - kiáltotta. - Nem törődik mások érzéseivel!
A torkom elszorult.
-Nesrine hagyd abba! - emelte fel a hangját Owen és közelebb lépett.
-Nem, Owen - suttogtam alig hallhatóan, mire az egész folyosóra csend borult. - Igaza van. - fordultam szembe Nessel.
-Nem! Nincs! - ellenkezett Owen - Nem tudja a teljes történetet és így itélkezik. - rázta meg a fejét csalódottan.
-Na és mégis kinek a hibája, hogy nem tudja? - fakadtam ki én is.
-Apáé. - vágta rá Owen azonnal. - Majd ő elmondja neki, ha akarja. Nem a mi dolgunk.
-De, igenis a miénk, mert teljes tudatában vagyunk a helyzetnek, miközben Nesnek fogalma sincs, hogy miről van szó. Ez nem helyes! - ráztam meg a fejemet.
Nesrine értetlenül kapkodta köztünk a fejét. Az arcáról teljesen eltűnt a harag.
-Mi a fenéről beszéltek?
Most lett elegem. Nesrine teljesen szét volt esve. Mindenért magát hibáztatta, én pedig elviseltem a sarat, miközben apa pontosan tudta, hogy utálok titkolózni Nes előtt. Ezért nem szóltam hozzá. Ezért távolodtam el tőle. Ha megtudta volna, biztos, hogy összeomlik, de most már elég nagy. Meg fogja érteni.
-Nem vagyunk testvérek - mondtam ki egyszerűen, mire Nes szeme kikerekedett.
Owen felmordult.
-Mondhattad volna kevésbé durván! - dorgált meg, de nem tudtam komolyan venni, mert ez a téma őt is mélyen érintette.
-Mondd, hogy ez csak egy vicc! - suttogta Nesrine alig hallhatóan.
Összeszorult a torkom. Éreztem, hogy mindjárt elsírom magamat.
-Sajnos nem az - ráztam meg a fejemet és bármit megtettem volna, hogy ezt elfeledtessem vele, de tudnia kellett. Nem élhet hazugságban. - Anya megcsalta apát, miután Owen megszületett. Apa ezért volt veled mindig olyan kemény és ezért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy én legyek az utódja. Mert te nem vagy a lánya. Mi Owennel kilenc éve tudtuk meg, mikor hallottuk apát veszekedni egy idegen férfival, aki mindenképp találkozni akart veled. - fejeztem be.
Nes szemébe könny gyűlt. Kikerült engem és Owent, majd végigrohant a folyosón és berontott a szobájába. Még a fal sem volt elég vastag, hogy elrejtse előlem Nes zokogását.
Az ajtónak dőltem és a földre csúsztam. Owen azonnal mellettem termett és átölelt.
Mind a ketten ugyanazon mentünk keresztül, ezért engedtem őt olyan közel magamhoz, míg másokat ellöktem. Nesrinnek most egyedül kell ezt feldolgoznia. De legfőképp nélkülünk.
Mint egy végszóra, megjelent Nico a lépcső tetején és kikerekedett szemmel nézett minket.
-Hát itt meg mi történt?
-Menj be Neshez! - szóltam rá. - Most szüksége van rád!
Nem kérdezett semmit. Azonnal a zárt ajtóhoz sietett és kopogott rajta.
-Nes! Én vagyok az - suttogta halkan.
Nesrine sírása egy pillanatra elhalkult és kattant a zár, majd az ajtó kitárult, de amint a jaguár belépett, Nes visszazárta az ajtót.
-Nem te tehetsz róla - suttogta nekem Owen és a hátamat kezdte simogatni, körkörösen, aztán átkarolt, én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet.
-Ellöktem magamtól. - motyogtam alig hallhatóan.
-Nem tehettél mást!
-Dehogynem. Csinálhattam volna azt, amit te. Nem lett volna muszáj elzárkóznom előle. - ráztam meg a fejemet.
-Csak őt akartad megvédeni. Mindig is ezt tetted. - ellenkezett Owen. - A tudta nélkül védted őt, mint amikor apa át akarta adni Nest annak az idegen pasasnak, aki csak úgy megjelent és azt állította magáról, hogy ő Nesrine vérszerinti apja. Nem hagytad neki. És helyesen cselekedtél. Mint mindig.
Ettől egy kicsit jobban éreztem magamat, de még közel nem jött rendbe minden. A lábam sajgott és megállás nélkül szipogtam, mint egy kislány, akitől elvették a kedvenc játékát.