Paranormális Lány 3.

16.fejezet-Hátránya mindennek van

Kali
A napok összeolvadtak. Meliornnal gyakran jártuk az várost, vagy éppen Nessel mentünk vadászni. De egy valami minden egyes napban megegyezett. Az éjszakák, amiket a rémálmok tettek egyre hosszabbá és egyre sötétebbé, míg már úgy ébredtem, hogy öt perc múlva teljesen hulla voltam, vagy éppen fel sem ébredtem, mert nem volt miből.
Újabb rémalomból riadtam fel, mire Meliorn rémülten ugrott egyet mellettem.
-Ne haragudj! Nem akartalak felkelteni - lihegtem - Aludj vissza nyugodtan.
-Minden rendben? - csúszott közelebb hozzám, mire én autómatikusan a vállára hajtottam a fejemet, ő pedig a derekam köré csúsztatta a karját és az ujjaival gyengéd köröket írt le a csípőmön.
-Csak rosszat álmodtam - vontam meg a vállamat, mintha semmiség volna az egész.
-Mióta álmodsz ilyeneket? - kérdezte, mire furcsán néztem rá - Ne hidd, hogy nem vettem észre. Karikás a szemed és ébredtem már arra az éjszaka közepén, hogy nem vagy mellettem. És az előbb nem szimplán felébredtél. Hanem sikítottál. Szerintem még Owen is felébredt rá. Szóval mondd el, mi folyik itt!
Nagyot sóhajtottam és a dereka köré fonva a karjaimat a mellkasába fúrtam a fejemet, hátha el tudok bújni a kérdés elől. De mivel erre nem sok esély volt, végül kelletlenül válaszoltam neki.
-A csata óta álmodok erről. Minden éjjel ugyanaz. - suttogtam halkan és éreztem, hogy a szavaim hatására Meliorn megmerevedik.
-Az már lassan négy hónapja. Miért nem mondtál senkinek semmit? - kérdezte halkan még közelebb húzva magához, mire hisztérikusan felnevettem.
-Mit tehetne bárki is?
-Daniela szerintem tudna segíteni - gondolkodott el Meliorn. Azonnal felkaptam a fejemet. - Vannak altató növényei. Reggel elviszlek hozzá. Most próbálj meg aludni! - suttogta a fülembe.
Bólintottam és lehunytam a szememet. Egy pillanat alatt elnyomott az álom.

Az ágyamon ülve bámultam a kezemben lévő üveget, amelyben sötétzöld folyadék lötyögött. Meliorn velem szemben állt a falnak dőlve és komoly tekintettel figyelt.
Reggel elmentünk Danielahoz az altató növényért. Valami olyasmit mondott, ha jól emlékszem, hogy ez a keverék annyira mély álomba juttat engem, ahol már nem fogok semmit sem álmodni. A hátránya viszont, hogy amíg nem pihentem ki magamat, nem enged felébredni. A napot az erdőben töltöttük és amint lement a nap, visszatértünk a tisztásra.
Nagyot nyeltem és egy kortynyit hörpintettem az üvegből. Borzalmasan száraz íze volt. Mintha egy nagy adag fűcsomót próbálnék letuszkolni a torkomon.
Gyorsan rácsavartam a kupakot és az éjjeliszekrényre tettem.
-Na és most? - néztem Meliornra.
-Várunk, hogy a keverék hasson. - vonta meg a vállát, majd közelebb lépett és a vállamnál fogva gyengéden lenyomott a matracra. - Pihenj!
Bólintottam és éreztem, hogy lassan egyre fáradtabb leszek, mintha az elmúlt hónapok kialvatlanságai most egy adagban zúdulnának rám.
-Aludj velem! - suttogtam neki.
Egy pillanatnyi habozás nélkül bólintott, majd felkapta a pizsamanadrágját és elvonult a fürdőbe átöltözni.
Amikor visszaért az agyamnak sikerült felfognia, hogy mennyire jól néz ki a felsőteste és hogy mennyire kidolgozott, utána viszont felmondta a szolgálatot és a szemhéjam lassan lecsukódott.

Hatalmas kiabálásra ébredtem. A szobában és valószínűleg az egész tisztáson őrültek háza volt. Owen épp apával veszekedett. Nem nagyon tudtam kivenni, hogy mi a vita tárgya, de az egyértelmű volt, hogy nagy a baj. Az öcsém arca vörös volt a kiabálástól.
-Hogy történhetett meg? - kiáltotta és a keze ökölbe szorult az oldala mellett.
Félig még álomban voltam, ezért csak lassan tudtam felküzdeni magamat ülő helyzetbe. Kiderült, hogy Meliorn ölében pihentem, aki este óta már felvette a pólóját legnagyobb bánatomra.
-Jó reggelt! - mosolygott rám és a kezével végigsimított az arcomon. - Volt rémálmod?
Elmosolyodtam és megráztam a fejemet.
-Ez meg a másik véglet - szólalt meg Owen egyre dühösebben - Te hol voltal? Hm? Mit csináltál, mikor szükségünk lett volna rád? - lépett közelebb hozzám, mire az arcomról lefagyott a mosoly.
-Elég! - sziszegte Meliorn - Mind tudjuk, hogy nem ő a hibás a történtekért!
-Itt lehetett volna, hogy segítsen! Ha nem éppen valami idióta varázsnövényt próbál ki! Felfogtad, hogy mekkora bajban vagyunk? - üvöltött az arcomba. Teljesen ledöbbentem. Soha nem kiabált még rám. Egyszer sem. Ez persze csak azt jelenthette, hogy ami történt, kiemelkedő fontossággal bír.
Apa megragadta Owen karját és visszahúzta.
-Mi történt? - kérdeztem elhaló hangon.
-Elvitték Joyt és Nest - válaszolt nekem Owen ingerülten, bennem pedig megállt az ütő.