Paranormális Lány 3.

2.fejezet-Megmérgezve

A fejem lüktetett és a világ forgott körülöttem. Kirázott a hideg. Remegtem és már abban sem voltam biztos, hogy tudom, milyen nap van.
Folyamatosan elvesztettem az eszméletemet és régi emlékeket hallucináltam.
-Ezt nem értem - motyogta mellettem Daniela. Én félájultan feküdtem mellette, nyakig betakarózva. - Már jobban kellene lennie.
-Te vagy az orvos! Mondd meg nekem te! Miért nincs eszméleténél? - idegeskedett Owen és fel-alá járkált a szobában.
-Az állapota súlyosabb lett. A láz az oka, hogy nem tér magához - magyarázta Dan. A hangjából aggodalmat olvastam ki.
-Tegyél valamit. Egyszer már levitted a lázát. Mi történt?
-A teste küzd valami ellen. Talán egy betegség vagy vírus - gondolkodott Daniela hangosan. Az öcsém egyre inkább fújtatott.
A testemet elöntötte a fájdalom, mire kétrét görnyedtem és az elmémet elborította a sötétség.

Mikor legközelebb magamhoz tértem a szobát betöltötte a napfény és az ablakon keresztül madárcsicsergés áradt be.
Kábultan nyitottam ki a szememet, mire a koponyámba hatalmas fájdalom hasított.
Felsikoltottam, mire hárman ugrottak mellém. Kettejüket azonnal felismertem. Az öcsém és Daniela. De hunyorognom kellett, hogy a harmadik személyt is felismerjem. Meliorn. A szeméből aggodalom áradt.
-Kali! - szorította meg a kezemet Owen, mire odafordultam. - Jól vagy?
Felnevettem.
-Úgy nézek ki, mint aki jól van? - kérdeztem vissza. Owen elhúzta a száját.
-Mi történt velem? Azt hittem, hogy már jobban vagyok - motyogtam, de a végére elhalt a hangom. Minden egyes szó fájdalmat okozott nekem.
-Miért jöttél, Meliorn? - pillantott a kék hajú fiú felé az orvosom.
-Felajánlottam a segítségemet a hullák elásásában és megtaláltam azt a tigrist, aki megtámadott - pillantott felém. Megvontam a vállamat. Mit számít az, hiszen már meghalt. - És találtam valami érdekeset - fejezte be, mire Daniela odakapta a fejét - A tigris karmait bevonták valami féle anyaggal. A szaga alapján méreg.
A szobában teljes lett a csend. Senki nem mert még levegőt venni sem. Daniela reagált elsőként.
-Legalább most már tudjuk, hogy mi történt Kalival. - tápászkodott fel a székből - Mutasd meg hol van. Mintát kell vennem belőle, hogy elkészíthessem az ellenszert.
Eltűntek az ajtó mögött, mire a külvilág ismét eltűnt a szemem elől.
Owen rázta meg a vállamat, mire kelletlenül tértem magamhoz. A háta mögött Dan fel-alá járkált és valamit kevergetett.
-Próbálj meg ébren maradni! - szólt rám az öcsém. Bólintottam, ami nem kis fájdalommal járt.
-Nem sokára kész van az ellenszer. Bírd ki még egy kevés ideig! - kérlelt Daniela, miközben a kezében egy löttyel átsietett a szoba másik felébe.
Innentől az egész még zavarosabb lett. Többször is elvesztettem az eszméletemet és küzdenem kellett, hogy magamhoz térjek. Lehet, hogy csak órák teltek el, de az is lehet, hogy napok. Az idő fogalma teljesen ismeretlenné vált számomra. Az ágyam tocsogott az izzadságtól a láz pedig újra és újra maga alá nyomott. Már nem tudtam küzdeni ellene.
Ismét felébresztettek. Nyöszörögve nyitottam ki a szememet, de azonnal vissza is zártam. A kín elárasztotta a fejemet és még a gondolkodásra is képtelen voltam.
-Nincs sok időnk! - kezdett parázni Daniela.
-Akkor csináld! - csattant fel Meliorn, amin nagyon meglepődtem.
Újra megkiséreltem kinyitni a szememet, mire szembetaláltam magamat Meliornnal. Fölém hajolva szorította a kezemet.
-Kali, maradj velem! - szólt rám. Bólintottam.
-Kész van! - ugrott mellém Daniela és azonnal egy tűt nyomott a karomba. A sok fájdalom mellett fel sem tűnt még egy.
A tündérlány belémnyomta a tartalmát, aztán kihúzta és hátralépve figyelt engem.
-Most mi van? - förmedt Danre az öcsém. - Miért nem működött?
-Működött, de kell neki egy kevés idő, amíg kifejti a hatását. - vonta meg a vállát a tündér - Innentől már nem tehetünk semmit. Csak borogathatjuk és valaki mindig legyen mellette.
-Én kezdem! - jelentette ki Owen és Daniela felé fordult - Menj! Aludj egyet. Már legalább negyvennyolc órája mellette vagy. Ideje kipihenned magadat!
Meliorn és Dan az ajtó felé indult, de mielőtt kiléphettek volna, engem elnyomott az álom.