Paranormális Lány 3.

4.fejezet-Íjászat

Meliorn, kezében egy nagy adag nyíllal, egy íjjal és egy céltáblával vágott neki az erdőnek.
Egyetlen szó nélkül követtem. Nem mentünk túl mélyre, hogy veszély esetén hamar újra a tisztáson lehessünk.
Meliorn ledobta a földre az íjat és a nyilakat, majd elindult a kiszemelt fa felé, hogy felaggassa rá a táblát. Közben magyarázott.
-A tündéreknél az íjászat nem harcnak vagy hobbinak számít. Nálunk ez egy külön életstílus, amelyet minden tagunk köteles elsajátítani.
-Mindenki? - lepődtem meg.
Meliorn elmosolyodott és a válla felett vetett rám egy pillantást.
-Olyan ez nálunk, mint nálatok az átalakulás. - vonta meg a vállát.
Gyorsan végiggondoltam a hallottakat és rájöttem, hogy igaza lehet. Mi az állati alakunk segítségével harcolunk, ők pedig az íjak segítségével.
-Minden íj és nyíl egyedi. Mi magunk készítjük, ezért keresve sem találnál két egyformát. - mosolyodott el és visszasétálva hozzám a kezébe vett egy nyilat. Ekkor tűnt csak fel a vége.
Lehajoltam és szemügyre vettem a földön heverőket. Mindegyik ugyanolyan volt. A fa része egyenes, az egyik végén a hegyes félháromszöggel, a másik vége viszont sokkal érdekesebb volt. Láttam már nyilat korábban, ezért tudtam, hogy néz ki és volt alap, amihez hasonlíthattam.
Ez a nyíl viszont egészen más volt. Világos színben indult és egy átmenetet képezve jutott el a feketéig. Egyetlen, apró részre ráfért a zöld összes árnyalata.
Megbabonázva néztem a nyilat, míg belém nem hasított a felismerés. Láttam már ezt korábban. A tisztáson.
-Te mentetted meg az életemet. - jelentettem ki és a testemet deja vú érzés fogta el.
Meliorn megdermedt. Az arca kifürkészhetetlenné vált, olyan lett, akár egy szobor. Csak a haja mozgott, ahogy időnként belekapott a szél.
Hátat fordított nekem és figyelmen kívül hagyva a kijelentésemet, folytatta az okítást.
-Az íjászatnál az a fontos, hogy ne akard mindenképpen megmondani a nyílnak, hogy merre menjen. Saját uta van. - ekkor felvette a földről az íjat és ráhelyezte a kezében lévő nyilat, majd felhúzta és egyenesen a céltáblára irányította. Mikor elengedte a húrt, a nyíl kilőtt és belecsapódott a tábla közepébe.
-Miért nem mondtad meg? - kérdeztem.
Nem hagyom magamat. Megmentette alig egy hét alatt kétszer az életemet. Legalabb jó lett volna tudni, hogy miért nem szólt róla. Nyílván nem az a dicsekvő típus.
Meliorn a földet nézte. Az egyik kezében ott pihent az íj, míg a másikkal egy újabb nyílért nyúlt. A helyére tette és az egészet felém nyújtotta, majd mellém sétálva megmutatta hogyan fogjam és a kezemet, majd pedig a lábaimat is a helyére igazította.
-Meliorn! - szóltam rá, mire végre a szemembe nézett.
-Csak lődd ki a nyilat! - suttogta halkan.
Bólintottam és félretéve a kételyeimet, a tábla felé fordultam.
Sosem voltam jó dartsban és nem hiszem, hogy ez az íjászattal is másként lenne. Megfeszítettem a húrt és az államhoz emeltem a kezemet.
Ekkor két kéz ragadta meg a derekamat és oldalra fordított, hogy ne szemben álljak a céltáblával.
Nagy levegőt vettem és mikor kifújtam, elengedtem a húrt. A nyíl hihetetlen sebességgel lőtt ki és egy pillanatig azt hittem, hogy beletalál a célba, de ekkor elsüvített a tábla mellett és a földbe fúródott.
Leengedtem a kezemet magam mellé.
-Nem is volt rossz. Egy kezdőtől. - nevetett fel Meliorn, de figyelmen kívül hagytam. - Próbáljuk meg valahogy máshogy. Úgy értem, a célzást.
Értetlenül néztem rá, mire magyarázni kezdett.
-Használd az igazi szemedet.
Bólintottam, majd felemeltem a földről egy új nyilat és az íjra rakva kifeszítettem a húrt. Megint beálltam úgy, ahogy az előbb Meliorn beállított, majd felragyogtattam a szememet, mire az előttem elterülő erdő sokkal részletesebb lett számomra.
A nyíl végét úgy igazítottam, hogy az én szemszögemből úgy nézzen ki, mintha már a célpontba fúródott volna. Belélegeztem, majd elengedtem a húrt, mire a nyíl a táblába fúródott.
Elmosolyodtam.