Paranormális Lány 3.

6.fejezet-Álmatlan éjszakák

Hetek teltek el, de semmi nem változott. Hiába mentem el megbizonyosodni, hogy a keleti falka halottait elégették a többiek, a rémálmok nem tűntek el. Egyre feszűltebb lettem a kialvatlanságtól és egyre többször riadtam fel. Leginkább rettegtem elaludni. Az álmaimban ugyanis vagy én vagy a szeretteim halnak meg egy tigris karma által.
Fordultam egyet az ágyban, leverve a párnámat. Felmordultam, de nem nyúltam utána. Én úgysem alszom, annál lejjebb pedig már nem esik. Kikászálódtam az ágyból és a folyosóra kilépve elindultam a konyha felé. Próbáltam minél halkabb lenni, nehogy felkeltsek valakit.
Feltártam a hűtőt és kotorászni kezdtem benne. Csoszogást hallottam az ajtó felől, mire odafordultam. Elkerekedett a szemem. Egy nála kétszer nagyobb pólóban, Joyce állt teljesen lefagyva. Az elnyűtt szürke pólót azonnal megismertem. Owené. Az arcomra akaratlanul is egy mosoly kúszott. A lány azonnal elvörösödött és a háta mögött megjelent az öcsém egyszál boxerben. Rámkacsintott, majd puszit nyomott a barátnője homlokára és az oroszlánlányt kikerülve mellém lépett. Közösen kotorásztunk a hűtőben, közben egy mindentudó pillantást küldtem felé. Owen, szájában egy fél szendviccsel, értetlenül fordult felém.
-Mi az? - motyogta teli szájjal.
-Joyce itt aludt? - vigyorogtam rá, mire alig láthatóan, de elvörösödött.
-Én...izé...nem történt semmi...- motyogta és a mondat végére a hangja teljesen elhalt.
Megrázta a fejét, közben az arca visszakapta eredeti színét.
Az öcsém mélyebbre hajolt a hűtőben, én pedig, kezemben egy sonkás szendviccsel, Joyhoz sétáltam.
-Na és milyen volt? - kérdeztem, direkt félreérthetően fogalmazva.
A lány fülig vörösödött és rángatni kezdte a pólóját lefelé.
-Nem történt semmi. - suttogta alig hallhatóan. Szegényt teljesen zavarba hoztam.
Owen becsapta a hűtő ajtaját és szúrós szemmel méregetett.
-Ha elriasztod őt, megcsaplak! - szólt rám határozottan, de a hangjából kicsendült a boldogság.
A tekintetem az öcsém és az oroszlánlány közt cikázott. Joy haja teljesen szét volt csúszva, a hajgumi már csak a felét tartotta a helyén. Owen is a lányt nézte, az arcán kedves félmosoly terült el.
-Jó szórakozást! - szúrtam oda, mire Joyce még vörösebb lett.
Nevetve kerültem ki őket és a szobám felé vettem az irányt. A testemen eluralkodott a fáradtság és amint elfogyott a szendvicsem, bealudtam.
Az álom ismét rosszul végződött. Az összes szerettem meghalt, de nem ez volt a legrosszabb. Hanem, hogy én életben maradtam. Zihálva ébredtem fel és megpróbáltam kimászni az ágyból, de a lábam elzsibbadt, ezért a földre zuhantam.
Nekidőltem az ágyamnak és levegő után kapkodtam. Az ajtó kitárult és Owen lépett be, Joyce-cal a nyomában.
-Jól vagy? - ugrott mellém az öcsém és a könyökömet megtámasztva segített feltápászkodni a földről.
Még mindig szédültem a sokktól.
-Kutya bajom - nyögtem alig hallhatóan és megtámaszkodtam az ágyban.
-Nem úgy tűnt. - rázta meg a fejét Joy - Mi van veled?
Owen vizet nyújtott felém. Elfogadtam és nagyot kortyoltam belőle.
-Semmi. Jól megvagyok. - vontam meg a vállamat hanyag mozdulattal.
-Kali! - szólt rám határozottan az öcsém, de a hangjából egy cseppnyi jókedv sem csendült. - Ne hazudj nekem! Jól tudom, hogy mikor mondasz igazat, és mikor nem. Ismerlek már annyira.
Nem válaszoltam. Csak bámultam a kezemben lévő vizet. De Owen tényleg ismer engem.
-Rémálmaid vannak? - kérdezte.
Bólintottam.
-Miért?
-Amikor a tisztásért küzdöttünk...- kezdtem, mire az öcsém arcán felismerés suhant keresztül.
-Ohh, Kali! - ölelt magához és én azonnal a mellkasához bújtam. Nem esett jól, hogy Joyce is jelen van ilyen gyenge pillanatomban, de jelen helyzetben túl fáradt és gyenge voltam, hogy bármit tegyek ellene.
-Shh! - csitított Owen és egészen mostanáig fel sem tűnt, hogy sírok. - Atya ég! Mi történt veled, Kali? Teljesen szétzuhantál! - suttogta meglepetten az öcsém. Bólintottam és még közelebb húztam magamhoz őt.
Lassan a szemhéjam elnehezedett és az álom maga alá nyomott.
A rémálom most még hamarabb ért el. Annyira gyenge voltam, hogy még küzdeni sem tudtam ellene. Maga alá tepert és talán az eddigi legrosszabb képet vetítette a fejembe.