Paranormális Lány 3.

9.fejezet-Randi

Nesrine egész héten került. Bármit csináltam, bármit mondtam, egyszerűen figyelmen kívül hagyott.
Ma például még nem is találkoztam vele.
Meliorn integetni kezdett a szemem előtt, mire észhez tértem.
-Bocsi! Elbambultam.
-Észrevettem - mosolyodott el.
Az erdőben ültünk, ott, ahol megtanított íjjal lőni.
-Miről is beszéltél? - néztem rá zavartam.
-Arról, hogy egy pillanatra el kellene feledkezned Nesrineről és az egész falkáról. Csak ki kéne mozdulnunk egy ismeretlen környezetbe - hajolt hozzám közelebb.
-Azt akarod mondani, hogy menjünk be a városba? - nevettem fel.
-Igen, azt. - bólintott határozottan és csak most esett le, hogy teljesen komolyan gondolja.
-Mi? Azt hittem viccelsz. Ha eddig nem tűnt volna fel, tündér vagy! Aligha sétálhatnánk fesztelenül a városban. - magyaráztam gyorsan, utána hátradőltem és vártam, hogy bólintson, majd elismerje, hogy igazam van.
-Úgy tűnik, hogy mégsem tudsz eleget a tündérekről. - húzta gúnyos mosolyra a száját, majd felugrott a földről és engem is maga után húzva a tábor felé indult.
-Meliorn! Ennek semmi értelme! - ráztam meg hisztérikusan a fejemet, de a tündérsrác határozottan masírozott a fák között, majd kilépett a tisztásra és megindult a házam felé.
-Szedj össze mindent, amire szűkségünk lehet! - szólt rám, majd hátat fordítva elindult a saját háza felé.
-Te megőrültél! - nevettem fel.
-Tudom. - kiáltott vissza Meliorn a válla felett, majd elviharzott én pedig beléptem az ajtón.
Eleinte azt sem tudtam, mit lenne érdemes elvinni, végül zsebrevágtam a telefonomat és egy kis pénzt, majd kisétáltam a ház elé.
Meliorn a tisztás szélén várt rám, de valami megváltozott rajta. A füle annyira szűrreálisnak tűnt az én szememben, hiszen már hozzászoktam a hegyes fülekhez, de most átlagos ember volt csupán. Széttárta a karjait és körbefordult előttem. Meglepetten tapasztaltam, hogy a szárnyai is felszívódtak.
-Hogyan? - motyogtam alig hallhatóan.
-Ez az álcánk. Minden tündér képes elrejteni a...különbségeit. - magyarázta meg.
Bólintottam.
-Elismerésem. Egészen emberi vagy.
-Jól van. Neked ez könnyű. Te eleve úgy nézel ki, mint egy ember. Főleg most - biccentett felém. - Na de indulunk? - intett a tisztás szélén álló terepjáró felé, majd előkapta a zsebéből a kulcsot és megcsörgette előttem.
Azonnal beugrottam az anyósülésre, Meliorn pedig a volán mögé ült. Beindította a motort és elindította a kocsit. Az üveg másik oldalán megpillantottam Nesrinet, mire azonnal a kilincs után nyúltam, de Meliorn egy mindentudó pillantást vetett rám.
-Nem! Emlékezz, hogy mit beszéltünk! - nézett mélyen a szemembe - Felejtsd el a falkát és Nest is!
Nagyot sóhajtottam és magam mellé ejtettem kezemet.
Akkor lássunk hozzá.
-Na és hova megyünk? - bámultam ki az ablakon és próbáltam a mellettünk elhúzó fákra koncentrálni.
-Mit szólnál egy pizzához, utána pedig mozi? - pillantott rám a szeme a sarkából.
-Akkor ez egy randi - húztam az agyát, mire mindenféle zavar nélkül bólintott.
-Ahogy mondod.
-Engem meg sem kérdeztél, hogy el akarok e menni veled egy randira! - háborodtam fel.
-Szeretnél eljönni velem moziba? - fordult felém teljesen komoly arccal, de a szeme csillogásából látszott, hogy nagyon jól szórakozik.
-Naná, hogy! - vágtam rá mosolyogva.
Meliorn elismerően bólintott, majd ismét az útnak szentelte a figyelmét.
A kocsi lefordult egy kisebb betonútra, majd onnan a főútra én pedig lepergettem magam előtt, hogy mi is történt az előbb.
Teljesen lebokkoltam. Én most...úristen! Ez egy randi lesz! Mármint egy olyan igazi, mozis, csókolózós randi. Te. Jó. Ég.
Elképedve bámultam magam elé, míg Meliorn gyengéden meg nem lökött.
-Itt vagyunk! - intett kifelé.
A pláza parkolójában voltunk.
-Oké - bólintottam kissé még mindig kómásan.
Kínos csönd állt be közénk. Kimásztunk az autóból és elindultunk a pláza bejárata felé.
-Ha nem szeretnéd, akkor ez csak egy szimpla baráti plázázás - szólalt meg Meliorn kissé félve.
Lassan néztem rá és hosszan gondolkodtam a válaszon.
-Örülök a randinak. Csak meglepődtem - magyaráztam meg, mire Meliorn arca felvidult.
-Ennek örülök - húzódott közelebb hozzám és a kezét az enyémre kulcsolta.
Így sétáltunk végig a boltok között, egészen a kajáldákig. Ott beáltunk az egyik pizzás előtt a sorba, majd egymás felé fordultunk.
-Mit szeretnél megnézni? - emelt le egy szórólapot a mellettünk lévő álványról Meliorn, majd felém nyújtotta.
Az egész papírt film címek borították. Összesen egy ragadta meg a figyelmemet. A második világháborúról szólt egy fiatal férfi szemszögéből, aki megtalálja a szerelmet.
-Az nekem is tetszik! - hajolt közelebb Meliorn.
-Akkor legyen ez - mosolyodtam el és visszaraktam a szórólapot az álványra.
Meliorn megszorította a kezemet és közelebb húzott magához. A homlokát az enyémnek döntöttem és a lélegzete az ajkaimat súrolta, mire bennem megállt az ütő.
Meg fog csókolni?! Te jó ég!
De ahogy annak lennie kell, megzavartak minket.
A sor eltűnt előlünk, míg a kassza mögött álló srác hangosan nem köhintett, jelezve, hogy ránk vár.
Meliorn elengedett és a pultoshoz lépett, hogy rendeljen.