Paranormális Lány 3.

13.fejezet-Idegesítő öcs

Kali
Nagyon kevés választott el attól, hogy kihajítsam az autóból az öcsémet. Normális esetben eszem ágában sem lett volna elküldeni, de már lassan az idegeimre ment. Bár Meliorn nem mutatta, de látszott, hogy ő is nehezen viseli a fehér tigrist. És ezzel szerintem Owen is teljes mértékben tisztában volt.
Hosszú pillanatokig gondolkodtam, hogyan győzhetném meg, hogy kettesben hagyjon minket, míg eszembe nem jutott valami.
Az ablak felé fordultam és nagyon halkan suttogni kezdtem.
-Ha nem fejezed be, ki foglak belezni! - jelentettem ki, mire Owen kicsit sem diszkréten felröhögött a hátam mögött, majd halkan válaszolt.
-Azt bizony kár lenne! Hiszen az egészet érted teszem. - suttogta halkan. Összevontam a szemöldökömet, az öcsém megsejthette, hogy nem értem, ezért folytatta. - Figyeld a tündér reakcióit! Minden az arcára van írva. - magyarázta könnyed hangsúllyal.
Sóhajtottam egy nagyot és a szemem sarkából szemügyre vettem Meliornt.
A szívverése kétszer annyira gyors volt, mint normális esetben. Annyira szorította a kormányt, hogy az ujjai elfehéredtek. A szeme pedig hol az útat nézte, hol az én kezeimet, amit az ölemben kulcsoltam össze.
Hirtelen Owen ugrott be kettőnk közé és a kocsi szélvédőjére bökött, egyenesen egy benzinkútra.
-Álljunk meg! Vécéznem kell! - jelentette ki, közben gonosz mosolyt villantott rám.
Meliorn lefékezte a kocsit, Owen pedig azonnal kiugrott és megcélozta az egyik férfi mosdót.
A kék hajú tündér kimászott a kocsiból és az autó oldalának dőlve az égre emelte a tekintetét. Követtem a példáját és megálltam vele szemben, mire azonnal rámnézett.
-Végre kettesben vagyunk! - sóhajtott nagyot és a derekamnál fogva magához húzott, mire én finoman szólva rázuhantam. Az arca alig néhány centire volt az enyémtől, mégis úgy éreztem, hogy kettőnk közül én vagyok az egyetlen, aki zavarba jött.
Meliorn egy teljesen természetes mosolyt villantott rám, utána a homlokát az enyémnek döntötte, amitől a szemei teljesen kitöltötték a látóteremet.
Levegő után kaptam.
-Teljesen kifordulok magamból tőled! - suttogtam, mire Meliorn elmosolyodott.
-És az jó vagy rossz? - kérdezte halkan.
-Jó.- motyogtam alig hallhatóan.
Hosszú csend ereszkedett ránk. Egyszer még az is eszembe jutott, hogy Owen már nagyon régen elment, de egy pillanat alatt átvette a helyét Meliorn szeme. A tündérfiú teljesen a bűvkörébe vont és semmit nem tudtam tenni ellene. Ha azt kérte volna, hogy ugorjak ki az egyik százzal száguldó autó elé, könnyen lehet, hogy megtettem volna.
Meliorn egyre közelebb hajolt hozzám, de csak nagyon lassan. És amikor az ajka súrolta az enyémet, megjelent az öcsém.
-Halljátok! Akkora sor volt! - szólalt meg hirtelen, mire én akaratlanul is kiengedtem magamból egy dühös morgást.
Meliorn a vállamra hajtotta a homlokát én pedig gyilkos pillantást vetettem az öcsémre, aki nem nagyon zavartatta magát. Önelégülten vigyorgott rám, tudva, hogy megzavart valamit.
-Kali, - szólalt meg halkan Meliorn, de közben továbbra is a vállamon nyugtatta a fejét - Remélem az nem fog kettőnk közé állni, ha kinyírom az öcsédet.
Ezen akaratlanul is felnevettem.
Owen, aki persze az egészet hallotta, nem értékelte annyira a humort.
-Jó tudni, hogy így érzel! - kezdett duzzogni és bevágta magát a hátsó ülésre.
Nagyot sóhajtottam és éppen utána indultam volna, mikor Meliorn a csuklómnál fogva visszahúzott és a tarkómnál tartva a fejemet, hosszan megcsókolt.
-Semmi sem ronthatja el ezt a pillanatot. Reggel óta azt terveztem, hogy megcsókollak. Még el is képzeltem, hogyan lesz, de az öcséd folyton keresztülhúzza a számításai...- kezdte, de közbevágtam.
-Tökéletes csók volt! - mosolyogtam rá bíztatón, mire némiképpen nyugodtabb fejet vágott, majd kinyitotta nekem az anyósülés felöli ajtót, hogy üljek be. Helyet foglaltam és behúztam magam után az ajtót. Amint viszont megfordultam, Owen önelégült képével találtam szemben magamat.
-Szivesen! - vigyorgott rám.
-Nem köszöntem meg semmit. Viszont, ha hazaértünk, azt ajánlom fuss, mert ezt nem fogod megúszni az egyszer biztos! - jelentettem ki higgadtan.
-Attól még, hogy te nem ismered el, nekem igenis közöm volt az előbbi romantikus pillanatotok kialakulásához! - magyarázta, meg sem hallva a fenyegetésemet. Aztán visszacsúszott a helyére és még egy vigyort küldött felém, mielőtt Meliorn helyet foglalt mellettem.