Never Forget You[BEFEJEZETT]

29.rész-Elvesztem-

-Zoe,ne legyél már féltékeny Briana-ra!Louis nem akar tőle semmit!-mondta már ezredjére Lottie majd belekortyolt az imént megkapott kávéjába.
Sóhajtottam egyet,majd kevergetni kezdtem a Cappucino-mat.
Az utolsó szabadnapunkat töltöm a városban Lottie-val,aki nem bír leakadni a Briana témáról.
-De Lottie,láttam hogy flörtöltek!-vágtam vissza ezredjére.
-Jó,tudod mit?Hagyjuk!-sóhajtott megadóan,majd hátradőlt a székén.
Bólintottam,majd belekortyoltam a forró italomba.
-Nem is kérdeztem!Te hogy állsz a pasikkal?-jutott eszembe,hiszen még nem volt alkalmam erről kifaggatni.
-Jól.Van barátom.Tommy-nak hívják!-mosolyodott el.
Láttam a szerelmes csillogást a szemében,mire felkuncogtam.
Hát,valakinek legalább összejött.
-Na gyere,nézzünk szét a boltokban!-állt fel hirtelen Lottie.
Tudtam,hogy ezt nem hagyja ki.
Nevetve szóltam a pincérnek,aki hozta a számlát,mi meg fizetés után távoztunk.
Rengeteg ember járkált az utcákon,így nagyon kellett figyelnünk egymásra.
Rengeteg boltot végigjártunk,nekem már majd' leszakadt a lábam,de megérte az egész.

Estefele keveredtünk haza,és fáradságra hivatkozva inkább nem csatlakoztunk a karaoke-zó fiúkhoz,akik kiélvezték az utolsó szabadnapjukat.
Miután elvégeztem a fürdővel kapcsolatos dolgaimat,bezuhantam az ágyba,és egy utolsó pillantást vetve a mobilomra,elaludtam.

Hajnalban motoszkálásra és halk káromkodásra keltem,ami a hang alapján Louis-tól jött.
Szerintem nem akart felkelni azzal,hogy villanyt kapcsol,így inkább megszólaltam,mielőtt kitöri a nyakát.
-Louis kapcsold fel a villanyt,mert pofára esel-dünnyögtem unottan.
A következő pillanatban egy halk kattanást hallottam,majd a szobát hirtelen elárasztotta a fény.
Hunyorogva néztem az ajtófélfába kapaszkodó Louis-ra,aki perverzen vigyorgott rám és láttam,hogy keresztbeállnak a szemei.
Részeg.Hurrá!
-Szia...cica!-nyögte ki nagy nehezen.
Muszály volt elnevetnem magam rajta,majd kiszálltam az ágyból,és felé indultam.
-Gyere Louis,megyünk aludni!-lökdöstem az ágy felé,ami könnyen ment,hiszen elég instabil volt.
-Csak aludni?-húzgálta a szemöldökét vigyorogva.
-Ahogy mondod.Részeg vagy!-mondtam,és leültettem az ágyra,majd lehúztam róla a cipőjét.
-És őszinte!-emelte fel a mutatóujját.
-A kettőben jelenleg nincs összefüggés!Aludj!-löktem meg egy kicsit a vállát,mire elterzlt az ágyon,és a következő pillanatban már aludt is.
Elégedetten bólintottam,majd lekapcsoltam a villanyt.
Befeküdtem az ágyba,és próbáltam kizárni a zavaró tényezőt,miszerint Louis keze relytéjes módon a fenekemre tévedt.
Vállat vontam,majd behunytam a szemem,és néhány perc múlva elaludtam.