Never Forget You[BEFEJEZETT]

36.rész-Ki vagy te?-

A fejembe nyilaló iszonyatosan erős fejfájásra keltem.Hunyorogva nyitottam ki a szemem,és körbenéztem a szobában.A falak és a berendezés is fehét volt.Lenéztem a kezemre,amibe infúziót szúrtak.
Nem értettem miért vagyok itt.Nem emlékeztem semmire.
Magam mellé néztem,ahol egy számomra ismeretlen fiú aludt egy széken ülve.Barna haja kócosan állt mindenfelé,szemei alatt lehetett látni a sötét karikákat.Nem tudtam ki ő.Biztos nem kórházi dolgozó,mert akkor nem utcai ruhában lenne,plusz miért aludna akkor az ágyam mellett.
Az ismeretlen fiút nézve azon töprengetem,mi történhetett velem.Az utolsó emlékem az,hogy Aidien szakít velem,én meg depressziós leszek.Mondjuk engem ismerve ki tudja mibe keveredtem.
Gondolataimból az szakít ki,hogy a fiú nyitogatni kezdi a szemeit,és ásít egyet.
Jégkék szemével álmosan pillant körbe a szobában,majd mikor meglát engem,elmosolyodik.Miért örül nekem ennyire?
-Zoe,olyan jó,hogy felkeltél!Hogy érzed magad?-kérdezte,és mintha aggódást fedeztem volna fel a szemében.
Nem értem.Elmondaná valaki mi történt?
-K-ki vagy te?-dadogtam.Hangom rekedt volt,és meglehetősen nyenge.
Elkerekedett szemmel nézett rám,majd felállt,és kirohant miközben azt hajtogatta,hogy Nem nem ez nem lehet!

A következő pillanatban egy orvos lépett be a kórterembe,az ismeretlen fiú társaságában.
-Jó napot Miss.Carter!Hogy érzi magát?-kérdezte.
-Nagyon fáj a fejem.Mi történt?Miért vagyok itt?-kérdeztem.
-Ön amnéziás hölgyem.Az elmúlt néhány hónapra nem emlékszik,de napok kérdése és  visszatérnek az emlékei.Mindenre fog emlékezni!Ameddig ez be nem következik,bent tartjuk megfigyelésen.-nyugtatott.
-Rendben-sóhajtottam.
Az orvos még megnézett pár papírt,majd köszönés után távozott.
Az ismeretlen fiú visszaült mellém,és figyelt.
-Ha már elvileg ismerjük egymás,elmondanád a neved?-fordultam felé.
-Hihetetlen,hogy nem emlékszel rám!-mondta szomorúan.
-Ezzel én is így vagyok.Határozottan emlékeznem kéne rád-néztem rajta végig jobban.
Egy fehér póló,fekete csőgatya és Vans cipő.Karján számtalan tetoválás.
-Egyébként Louis vagyok-nyújtotta mosolyogva a kezét,mire viszonozva a gesztusát megráztam azt.
-Honnan ismerlek?-tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.
Sóhajtott egyet,majd halványan elmosolyodott.
-Arra sajnos neked kell rájönnöd.