*Hawaii:*
-Lemegyünk a medencéhez?-rontott be a szobánkba egy fürdőruhás Lottie.
-Mehetünk!-álltam fel az ágyról.
A fürdőbe szaladtam,és felvettem a fürdőruhámat.
Ez a második napunk Hawaii-on,tegnap kilábaltam a betegségből,úgyhogy már teljesen jól vagyok.
Mikor felvettem a bikinimet,felkaptam a törcsimet és a naptejet,majd Lottie-val a hotelhez tartozó medencéhez mentünk.
A fiúk már elvileg lejöttek,így lepakoltuk a cuccunkat egy-egy napozóágyra.
Körbenéztem,de nem láttam a fiúkat.
Már csak akkor eszméltem fel,amikor valaki hátulról átkarolt,és a medence felé indult velem.
Kapálóztam,kiabáltam,de a támadómat nem érdekelte,elnevette magát.Ismerem ezt a nevetést.Louis.
A medencéhez érve már a levegőben is voltam.Elkiabáltam magam,hogy nem tudok úszni, de szerintem Louis viccnek vette.De jó.Bepánikoltam,hiszen az úszótudásom eléggé gyenge,a medence meg valószínűleg mély.
Igazam lett,a vízbe érve el akartam rúgni magam a medence aljától,de túl mély volt,plusz a víz nagyon hideg volt,és lebénította a végtagjaimat.
Kapálóztam és fogyott a levegőm.
Ekkor egy erős kar ragadta meg a derekamat,és fölhúzott.
Megkapaszkodtam a medence szélében,és egy kevés köhögés után már rendesen kaptam levegőt.
A "megmentőmre" néztem,aki aggódva nézegetett engem.
-Jól vagy?Sajnálom,nem tudtam hogy nem tudsz úszni!-mentegetőzött Louis.
-Semmi baj-legyintettem,és kiszálltam a medencéből.
Magamon éreztem Louis tekintetét,így a fenekemet riszálva indultam a napozóágyak felé.
Szeretem húzni az agyát,na!
Letelepedtem Lottie mellé,majd a hasamra fordulva napozni kezdtem.Louis szemszöge:
Sóhajtva néztem,ahogy Zoe a napozóágyak felé indul.
Egyszerűen hihetetlen alakja van,és ebben a fehér fürdőruhában gyönyörű.
Egy törölközősfiú haladt el előttem,és a hugomékhoz közeledett.
Összeráncolt szemöldökkel,és kicsit idegesen figyeltem,ahogy odamegy hozzájuk,és egy hatalmas vigyorral törölközőt ad nekik.Ezzel nem is lett volna baj,hisz ez a munkája,de ahelyett,hogy elment volna,beszélgetni kezdett a lányokkal.
Mikor már percek óta beszélt hozzájuk,Lottie megunta,ő egyszerűen elment üdítőért,Zoe viszont nem tudott szabadulni.
Segítségkérően nézett rám,mire vettem a lapot,és elkiáltottam magam.
-Kicsim!-néztem rá amolyan mi lesz már? stílusban.
A srác csalódottan nézte,ahogy Zoe egy mosoly kiséretében int egyet neki,majd beugrik mellém,és egy puszit ad az arcomra.
-Köszi!-súgta a fülembe.Vegyétek úgy,hogy kék haja van!
ESTÁS LEYENDO
Never Forget You[BEFEJEZETT]
Fanfic"-Úgy beszélsz róla,mintha a legnagyobb hiba lett volna az életedben!-kiabáltam, miközben könnyeim végigfolytak az arcomon. Megint itt tartunk. Pont ott, ahol egy hónappal ezelőtt. -Talán az is volt!-suttogta,majd kiviharzott a szobából, magamra hag...