Never Forget You[BEFEJEZETT]

22.rész-Jobb lesz így-

Lassan nyitottam ki a szememet,mintha félnék attól,amit látni fogok.
Fehér falak,kórházszag.
Sóhajtottam egyet,mikor nyílt az ajtó.
Azt hittem Ő lesz.
Reméltem,hogy Ő lesz.
Miért vágyok ezek után is a társaságára?
Helyette viszont Lottie lépett be a kórterembe.
-Szia-suttogtam.
-Szia Zoe!A srácok próbán vannak,de majd jönne...-kezdte,de félbeszakítottam.
-Mi történt?
-Túl adagoltad magad.Kimosták a gyomrod-sóhajtott.
-Hazamegyek Lottie-mondtam.
-Mi?!Miért?!-akadt ki.
-Elmondom a hotelben-sóhajtottam.
-Mikor mehetek innen el?-néztem körül fintorogva a helységben.
-Most!-lebegtette meg a szemem előtt a zárójelentésemet.

A hotelben:

-Srácok,mondanom kell valamit!-álltam meg a fiúk előtt.
Liam és Zayn abbahagyta a videójátékozást,Harry felnézett a telefonjából,Louis letette az újságot,Niall meg abbahagyta a chips zabálást.Nem semmi.
Lottie csak szomorú tekintettel figyelt,ő már tudta a dolgot.
Nagy levegőt vettem,és kimondtam.
-Hazamegyek-böktem ki.
-Mi?!-kiáltottak fel egyszerre a fiúk.
-Hazamegyek-ismételtem magamat.
-Miért?-kérdezte Liam.
-Fiúk,kicsivel több,mint egy hónap alatt háromszor akartam öngyilkos lenni,abból kétszer kórház lett.Csak teher vagyok nektek.A ma esti koncert után hazamegyek-jelentettem ki.
-Ne kérlek Zoe,gondold át!-mondta Harry.
-Sajnálom!A döntésem végleges!-mondtam,majd kimentem a szobából.
A sajátomba mentem,és a bőröndömet előkapva bepakoltam azokat a cuccokat,amiket kivettem.
Mikor végeztem,leültem az ágyra,és a laptopomon foglaltam jegyet a ma esti gépre.
Az ajtó nyílt,és Louis lépett be rajta.
-Nem akarom,hogy hazamenj-mondta,és leült mellém.
Kezét a combomra tette,de leráztam magamról.
-Ha tényleg nem akarnád,már rég megpróbáltál volna lebeszélni-közöltem vele kerek-perec,majd bementem a fürdőbe,hiszen egy óra és koncert.

A koncerten:

Miután a fiúk felmentek a színpadra,Lottie-val együtt figyeltük őket.
Hihetetlen,hogy ez az utolsó koncertjük,amit láthatok.
Akármennyire is nem akartam,a koncert a vége felé közeledett,és az utolsó szám jött.
A Steal my girl.
A fiúk leültek a lépcsőre,ami díszítőelemként szolgált,majd belekezdtek.
Ha lehetséges,az eddigieknél is szebben énekelték a dalt,de lehet hogy csak én éreztem így.
És aztán jött Louis része.
Az első szótól kezdve az utolsóig a szemembe nézve énekelt.

I don't exist
If I don't have her
The sun doesn't sine,
The word doesn-t turn,
Alright(alright)

(Nem létezem
Ha nincs nekem ő
A nap nem ragyog
A világ nem forog
Rendben(rendben)

Mindketten tudtuk,hogy többet érzünk barátságnál,mégsem tettünk semmit.
Szemeimben könnyek gyűltek,de elfordultam,hogy ne láthassa.
A rajongók őrjöngeni kezdtek,én meg berohantam az öltözőbe,és a csomagjaimat felkapva elköszöntem mindenkitől.
Mielőtt a srácok lejöhettek volna a színpadról,kisiettem az aréna elé,és taxit hívtam.
Ki akartam szállni az életéből.
Legyen boldog nélkülem.
A taxi megjött,én pedig beszálltam,és bemondtam a reptér címét.
Fejemet az üvegnek döntöttem,és utat engedtem a könnyeimnek.
Nem érdekelt,hogy a sofőr hülyének néz.
Az volt a legkisebb bajom.
Pedig minden olyan jó volt.
Én meg naiv voltam.
Nemsokára megérkeztünk a reptérhez,így fizettem,és az épület felé indultam.
Miután sikeresen átvettem a jegyem,a becsekkoláshoz indultam,de valami megzavart.
A távolból a nevemet kiabálta valaki.