49.rész-Itt az idő-

2.4K 129 13
                                    

2 hónap múlva:

Mikor reggel kinyitottam a szemem,szomorúan tapasztaltam,hogy Louis nincs mellettem.Fejemet felemelve körbekémleltem a szobát,majd a szemem megakadt a mellettem lévő összehajtott papíron.Lustán értenyúltam,és kihajtogatva olvasni kezdtem.

Kicsim!
Sajnálom,hogy otthagytalak,de Paul behívott minket megbeszélésre.Sietel haza!
Szeretlek!
Lou xx

Mosolyogva helyeztem vissza a párnára a fejemet,majd néhány perc lustáljodás után kikeltem az ágyból,és a konyhába indultam.
Normál esetben kávét főztem volna de a terhesség miatt az is tiltólistán van,így a tea mellett döntöttem.
Mikor a gőzölgő italomat kevergettem,a baba rúgott egy nagyot,mire a kanalat a bögrébe ejtettem,és összeszorítottam a szemem.
-Neked is jó reggelt manó!-nevettem el magam.
Italommal a kezemben indultam a nappaliba,ahol letelepedtem a kanapéra,és bekapcsoltam a tv-t.
Egy filmen állapodtam meg,így kényelembe helyeztem magam.

Már a film vége felé jártam,amikor erős fájdalom nyilalt a hasamba.Aztán újra és újra.
-Maradj bent még egy kicsit prücsök!-utaltam arra,hogy még két napom van a szülésig.
Megint elismétlődtek ezek a fájások,majd hirtelen valami nedveset éreztem...tudjátok,ott.
Elfolyt a magzatvíz!
Levegőért kapkodva,kétségbeesetten nyúltam a telefonomért,majd remegő kézzel hívtam Louis-t.
A második csörgésre vette fel.
-Szia kicsim,máris hiányzom?-szólt bele mosolygós hangon.
-Louis elfolyt a magzatvíz!-kiáltottam el magam,mikor újabb fájások jöttek.
Szerintem Louis dobhártyái most szakadtak ki,de mindegy,majd utólag bocsánatot kérek.
-Hogy mi?Oké,ne pánikolj,máris indulok!-mondta gyorsan,és hallottam a háttérben a cipője csattogását.
Futott.
Letettem a telefont,majd megpróbáltam felidézni az orvosom legutóbbi szavait.
Ha beindul a szülés,lélegezz egyenletesen!Ki-be!
Na,ez most kurva nagy segítség!
Hangos fékcsikorgást hallottam,majd úgy egy másodperc múlva valaki szó szerint feltépte a bejárati ajtót.
-Zoe!-sietett ide hozzám Louis.
-Louis hozd az összekészített táskát,én addig kimegyek a kocsihoz!-mondtam,majd egy csókot nyomtam a szájára.
Lou elszaladt a táskáért,én meg nagy nehezen felálltam,és az ajtó felé kezdtem lépkedni.
Mellettem Louis száguldott el,majd  miután bedobta a kocsiba a táskát,visszasietett hozzám,és menyosszony stílusban felkapva beültetett a kocsiba.
-Siess Louis!-szorítottam össze a szememet,majd éreztem,hogy az autó gyorsulni kezd alattunk.

Never Forget You[BEFEJEZETT]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant