Reggel arra keltem,hogy valaki járkál a szobában.
-Louis mit csinálsz?-motyogtam,és magamra húztam a takarót.
-Jó reggelt hercegnő,bocsi hogy felkeltettelek,de mennem kell próbára,és nem találom a nadrágom-mondta.
-A fürdőben láttam utoljára-utaltam a nadrágra.
-Köszi!
Fejemet a párnámba fúrtam,majd néhány perc múlva elnyomott az álom.-Álommanóóó ideje felkelni!-hallottam Lottie visítását.
-Hmmhmmm-dünnyögtem,és még jobban a fejemre húztam a párnát.
-Ne lustálkodj,a fiúk egész nap próbálnak,megyünk vásárolniii!-visított,és elkezdett ugrálni rajtam.
-Adj 20 percet-motyogtam.
Lottie leszállt rólam,és bekapcsolta a tévét.
Feltápászkodtam az ágyról,és a bőröndömben kezdtem kutatni.
-A ma esti koncert után 4 nap pihenő a következő helyszínen!-szólt Lottie.
-Uuu de jó!-örültem meg.
Sok volt a munka meg a pörgés,rámfért már egy kis lazulás.******
Aki nem ismeri Lottie-t,az nem is gondolná róla,hogy egy ekkora lány képes végigjárni Olaszország minden létező plázáját,és egyéb butikját.
Nekem már minden bajom volt,éhes voltam,fáradt voltam,aludni akartam,de Lottie pörgött mint a búgócsiga.
Az egész napot a városaban töltöttük,így este nyolcra estünk be a hotelbe.
A cipő feltörte a lábamat,a kezem leszakadta a sok szatyortól,és még a koncertre is kellett mennünk ma.
Egészen pontosan negyed órám volt rendbe szedni magamat,így villámgyorsan zuhanyoztam le,igazítoztam meg a sminkemet,és öltöztem át.*A koncerten:*
-Zoe!-hallottam a hátam mögül Lux hangját.
Mosolyogva hátrafordultam,és a kis szőke kislány az anyukájával közeledett felém.
-Zoe megtennéd,hogy vigyázol rá?Megbeszélésem lesz és láb alatt lenne-kért Louise,mire bólintottam és az ölembe vettem Lux-ot.
-Köszi!-mondta Lou,majd elindult a folyosón.
Mosolyogva hallgattam a szőkeséget,aki össze-vissza beszélt mindenről,ami éppen az eszébe jutott.
-Keresztapuék mikor jönnek le a színpadról?-kérdezte a kislány.
Az órámra néztem,majd válaszoltam neki.
-Még fél óra!Gyere,kimegyünk levegőzni!-mondtam,majd a hátsó kijárathoz mentem.
VOUS LISEZ
Never Forget You[BEFEJEZETT]
Fanfiction"-Úgy beszélsz róla,mintha a legnagyobb hiba lett volna az életedben!-kiabáltam, miközben könnyeim végigfolytak az arcomon. Megint itt tartunk. Pont ott, ahol egy hónappal ezelőtt. -Talán az is volt!-suttogta,majd kiviharzott a szobából, magamra hag...