Never Forget You[BEFEJEZETT]

15.rész-Jump?-

Felálltam a párkányra,és lenéztem a 15 emeletnyi magasból.
Nincs már mit veszítenem.A fiú,aki rohadt fontos nekem,mindig megbánt valamivel.Nem kellek senkinek.Anya és a hugom jól elvannak nélkülem.
Fölösleges vagyok ebben a világban.
A szobaajtó nyílt,én pedig odakaptam a fejemet.
-Ne,Zoe ne csináld!-kiabált Zayn,miközben felém közeledett.
-Zayn,ha közelebb jössz,most azonnal leugrok!-mondtam sírva.
Zayn megállt egy helyben,és onnan figyelt engem.
-Zoe gyere le onnan!Nem ér ennyit!-kért.
Megráztam a fejem,és fél kézzel letöröltem a könnyeimeg.
-Nem értheted Zayn!Neki nem kellek!-suttogtam.
Tudta,miről beszélek.Jól tudta.
-Menj el Zayn!-kértem sírva.
Lépteket hallottam,majd az ajtó csukódását.
Elment.
Visszanéztem a melységbe,és élveztem,hogy a hajamba belekap a szél.
Nem zavart.
Nem érdekelt.
Lehunytam a szemem,és sóhajtottam egyet.
Fölösleges vagyok.Mindenkinek csalódást okozok.Senkinek nem kellek.
Louis-nak is jó vagyok egy valamire.A szexre.
Én nem ezt az életet akartam.
De szerintem senki.
Itt vagyok 20 évesen,egy semmirekellőként.Szánalmas.
Kék tincseimet a fülem mögé tűröm,és még egyszer,utoljára átgondolok mindent.
Utálom magamat,amiért elfogadtam ezt az ajánlatot.
Utáltam magamat,mert egy haszontalan ember vagyok.
És legfőképpen,utáltam magamat,amiért beleszerettem Louis-ba.
Nincs értelme.
Elengedtem az ablakkeretet,és széttártam a kezeimet.
-Mindjárt vége!-suttogatam magamnak.
Egyik lábamat elemeltem a párkányról,és már kész voltam az elrugaszkodásra,amikor valaki megszakított.
Egy hangos kiáltás,majd két erős kéz ragadta meg a derekamat,és visszarántott az ablakból.
Hátraestem az illetővel együtt,majd a következő pillanatban puha ajkakat éreztem az enyémeken.
Lehunytam a szemem,és csak élveztem a pillanatot.
Tudtam,hogy ki ő,de nem zavart.
Biztonságban éreztem magam mellette.
Mikor ajkaink elváltak egymástól,elmerültünk egymás szemeiben.
Akkor,ott tudatosult bennen,hogy mit érzek.Szetetem.Mindennél jobban.
-Tényleg leugrottál volna?-kérdezte,míg az egyik tincsemmel szórakozott.
-Igen-vallottam be.
Kék szemeibe bámultam,amikben fájdalom,és megbánás tükröződött.
Halványan elmosolyodtam,majd fölültem,és őt is magammal húztam.
Az ölébe húzott,és maga felé fordított,én pedig lábaimmal átkulcsoltam a derekát.
Megbocsájtottam neki mindent,amivel engem megbántott.
Csak vele akartam lenni.
Közelebb húztam magamhoz,majd újra egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-Szeretlek-suttogta Louis két csók között.
-Szeretlek-motyogtam a szájára,majd megint megcsókoltam.