Never Forget You[BEFEJEZETT]

27.rész-Ez a háttérképed?-

Zoe szemszöge:

Miután mindenki kimedencézte magát,visszamentünk a szobánkba.
Szokás szerint Louis-sal voltam,így a fürdőbe indultam,hogy levegyem a fürdőruhámat.
Két baj volt.Egy,rövid a kezem.Kettő,nem értem a hátamon lévő csatot.
Sehogy nem bírtam leküzdeni magamról a felsőmet,így végső lehetőségként egy törölközőt magam előtt tartva kimentem a szobából.
-Louis nem tudom kikapcsolni!Segítesz?-kérdeztem.
Nem kellett kétszer mondani,már mögöttem is állt,és a hajamat félresöpörve kikapcsolta a felsőmet.
-Köszi!-mondtam,majd visszasiettem a fürdőbe.

Mikor végeztem,bevetődtem Louis mellé,és laptopozni kezdtem.
-Zoe,odaadod a telóm?-kérdezte Louis.
-Ahha-mondtam,majd az éjjeli szekrényemen lévő készülék felé nyúltam.
Nem volt lezárva,így rálátásom nyílt a háttérképére,amin...amin én voltam.
A kép valamelyik reggel készült,az ágyon elterülve aludtam.
-Ez a háttérképed?-kérdeztem totál elérzékenyülve.
-Aha-vont vállat.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert aranyos voltál-modta egyszerűen.
Elmosolyodtam,majd felmentem twittere és visszakövettem pár embert meg válaszolgattam néhány rajongó levelére.
-Egyébként köszi,hogy segítettél lekoptatni a törölközősfiút!-nevettem el magam.
-Szívesen!Nem szeretem,ha valaki arra pályázik,ami az enyém!-jelentette ki egy mosoly kíséretében.
-Kimegyek egy kicsit az erkélyre-mondtam,és a táskámból előkotortam a cigimet.
Kimentem,és leültem a kis asztalhoz tartozó székre,amin volt egy takaró.
Csak meredtem a sötétségbe,miközben beleszívtam a cigimbe.
Louis komolyan gondolja velem.De én mit akarok?Mindketten tudjuk,hogy mit érez a másik.De csak barátok vagyunk.Egyenlőre.Azt hiszem...
-Miért mérgezed magad?-szakított ki a gondolataim közül Louis hangja.
Hátranéztem,és az erkélyajtónak támaszkodva figyelt engem.Egy sima szürke melegítőnadrág volt rajta,felül nem takarta semmi,de már megszokam.
-Nem tudom-vontam vállat,majd egy utolsót szívtam,és elnyomtam a csikket.
-Nem akarsz róla leszokni?-kérdezte,majd leült a másik székre,velem szemben.
-Nem gongolkodtam még rajta-ismertem be.
Csendben ültünk,mindketten a gondolatainkba merülve.Nem szóltunk egymáshoz,mégsem volt kínos csend.Néha lehetett hallani a tengerpartra kicsapódó hullámok hangját,vagy egy-két tücsök ciripelését,de azonkívül csend volt.
Kellemes csend.

Louis háttérképe: