Never Forget You[BEFEJEZETT]

30.rész-Futás!-

Louis szemszöge:

Másnap reggel Paul kiabálására keltem,aki berontott a szobánkba,miszerint reggeli torna.
Voltam már egy-két turnén,de nem rémlik,hogy lett volna valaha is torna.
A mellettem alvó szépség felemelte a fejét a párnáról,és álmos fejjel nézte Paul-t.
-Mivan?-nyögtem fel.
-Reggeli torna.El vagytok lustulva!10 percetek van!-mondta,majd kiment,és gondolom bement a többiekhez.
Zoe morogva feltápászkodott,és miközben azt magyarázta,hogy ez nem tartozik a munkakörébe,a bőröndjéből elővett néhány ruhadarabot,és bevonult a fürdőbe.
Én is hasonlóképpen tettem,és magamra rángattam egy rövidgatyát meg egy pólót.
Zoe időközben kijött,és háttal nekem fogta össze a haját,így feltűnés nélkül tudtam őt stírölni.
Egy fekete futósort,és egy pink sportmelltartó volt rajta,nameg ugye edzőcipő.
Kicsit több,mint tíz perc múlva kint álltunk a folyosón a tóbbiekkel együtt.
A fiúk melegítőben és pólóban álmos fejjel ásítoztak,Lottie meg Zoe-hoz hasonló szerelésben,szerintem állva aludt.
Időközben Paul is megérkezett,majd az ő vezetésével lementünk a hotel földszintjén lévő edzőterembe.
-Futás indul!-tapsolt kettőt Paul.
Mindenki olyan 'ezt te sem gondoltad komolyan' fejjel nézett rá,de mivel úgy tűnt,hogy ő ezt nagyon is komolyan gondolja,mindenki kocogni kezdett.
Az első kör után már mindenkinek volt valami baja.
-Fáj a lábam!
-Álmos vagyok!
-Elfáradtam!
-Éhes vagyok!
-Szomjas vagyok!

Zoe szemszöge:

Nagyon fáradt voltam,és ez a torna se nagyon kellett volna ide.Nem aludtam jól az éjszaka,ezért nem voltam jó formában.
Mikor már az ezredik kört futottuk,szédülni kezdtem,és fekete foltokat láttam,majd a következő pillanatban összeestem.

Valaki jéghideg vizet öntött az arcomra,mire a szemeim kipattantak,és hirtelen felültem,de megszédültem,így visszaestem.
Körülöttem ott volt mindenki,és aggódó tekintettel páztáztak engem.Még mindig az edzőteremben voltunk.
Egy idegen férfi lépett oda hozzám,így a többiek egy kicsit hátrébb mentek.
-Hogy érzi magát,Zoe?-kérdezte.
-Gyengének.Mi történt?-kérdeztem értetlenül.
Az utolsó emlékeim szerint Paul reggeli tornát tartott.Vagy mit.
-Leesett a vérnyomásod,így elájultál.Mikor ettél utoljára?-nézett rám,miközben a papírjait rendezgette.
-Tegnap előtt este.Azt hiszem-motyogtam.
Éreztem magamon Louis dühös pillantását,de jelenesetben ez nem segített.
-Nos,akkor ez volt a probléma.Menj,pihenj sokat az esti koncertig,és persze egyél valamit!-kötötte a lelkemre az orvos.

Mikor mindent elmondott elköszönt,nekem meg Zayn segített felállni.
Nagy nehezen feljutottunk az emeletünkre,majd mindenki a szobájába ment,gondolom visszaaludni.
Louis utánam pár perccel érkezett,addigra én már atöltöztem,és az ágyon ülve vártam a letolását.
Ahelyett viszont egy szobaszervizes kocsival érkezett meg,ami televolt rakta mindenféle kajával.
Elém tolta,majd leült mellém.
-Egyél!-mosolygott rám.
-Nem eszek!Már így is kövér vagyok!-néztem végig magamon.
Tény és való,soha nem voltam megelégedve magammal,még akkor sem,ha mindenki azt mondta,hogy csinos vagyok.
-Zoe ne beszélj már hülyeségeket!Olyan vékony vagy,hogy bármelyik modell megirigyelhetné az alakodat!-mondta Louis.
Tudtam,hogy vele nem szállhatok vitába,így sóhajtva felkaptam egy epret a kocsiról és azt kezdtem el rágcsálni.
Mikor megettem,elterültem az ágyon,és lehunytam a szemem.
-Ennyi?Ennyi volt az evés?-kérdezte Louis.
-Aha-motyogtam.
Louis is mellém feküdt,így hátatfordítottam neki,ő pedig átkarolta a derekamat.
-Soha többet ne csinálj ilyet!Aggódtam!-suttogta a nyakamba,amitől kirázott a hideg.