Never Forget You[BEFEJEZETT]

33.rész-Ezt mióta tervezted?-

Louis szemszöge:

Miután sikeresen feljutottunk a gépre,a többiek nagyrészt elaludtak,vagy ettek,én meg Zoe-t figyeltem,aki nagyon nyomogatott valamit a telefonján.
-Mit csinálsz?-kérdeztem.
Felnézett rám,elmosolyodott és eltette a telefonját.
-Foglaltam időpontot a fodrászhoz-vont vállat.
-Mit csinálsz vele?
-Visszafestetem az etedeti színére-mondta,majd elterült a kanapén,amit ültünk,és magával húzott engem is.
Egymással szembe fordultunk,és egymás szemeibe nézve gondolkodtunk.
-Mióta tervezted ezt?-szólalt meg hirtelen Zoe.
-Régen-vontam vállat,mire ő elmosolyodott.
Egy puszit nyomott a számra,majd felült,és magunkra húzta a mellettünk lévő pokrócot.
Hátat fordított nekem,és a kezemet a derekára tette,mire automatikusan közelebb húztam magamhoz.
-És most mit csinálsz?-kérdeztem.
-Alszok-vágta rá.
Halkan elnevettem magam,majd lehunytam a szemem,és néhány perc múlva elaludtam.

Zoe szemszöge:

-Hé szerelmesek!Keljetek,mindjárt landolunk!-hallottam Harry hangját.
Nyöszörögve a másik oldalamra fordultam volna,csakhogy Louis nem azon az oldalon volt,így én leestem.
-Aúúú-nevettem el magam.
-Jól vagy kicsim?-nézett le a földre Louis.
-Csodálatosan-bólogattam.

A gép 10 perc múlva landolt,mi meg az őrök kiséretével a fekete kisbuszhoz indultunk.
-Miért vannak a szokásosnál is többen?-kérdeztem.
-Mert ez Tokió!-adta a "logikus " választ Harry.
Összeráncolt szemöldökkel néztem rá,de inkább rá hagytam.
Miután beültünk a kocsiba,némiképp kifújtuk magunkat,de Paul a szokásos mindanivalóival kezdett bombázni minket.
-Holnap este koncert,ma pihenő holnap délelőtt indulunk próbálni!A két lány maradhat a hotelben,de jöhettek is,mindegy-kezdte.
Ezután a szobabeosztást is megkaptuk,és az út hátralévő részében Harry meg Louis elszórakoztatott minket.

A hotelbe érve megkaptuk a kulcsokat,majd mindenki ment a saját útjára.
Én Louis-sal a 203-as szobába mentem,és amint beléptem,megakadt a szemem a hatalmas franciaágyon.Rögtön ráugrottam,és elterültem rajta.Fejemet a párnába fúrtam,és sóhajtottam egyet.
Felemeltem a fejem,és Louis-ra néztem.
Pislogás nélkül nézett engem,majd elnevette magát.
-Tudod,felavathatnánk az ágyat-vigyorgott rám,majd a következő pillanatban már felettem is termett,és a nyakanat csókolgatta.
A fejemben hirtelen villogni kezdett az a bizonyos vészjelző,és ijedten toltam el magamtól Louis-t.
Felálltam az ágyról,és a könnyeimmel küzködve a hajamba túrtam.
-Hé Zoe,mi a baj?-állt fel az ágyról Louis,és elém lépett,mire én ijedten léptem hátra.
A falnak ütköztem.
Akaratlanul is eszembe jutott az a sok este amit Aidien-nel kellett eltöltenem akaratom ellenére.
(Aidien Zoe exe)
-Zoe minden rendben?-hallottam valahonnan Louis hangját.
Megráztam a fejem,és szapora légzéssel lecsúsztam a földre.
A körülöttem levő dolgokat csak halványan láttam,de azt tisztán éreztem,hogy Louis a két tenyere közé fogja könnyes arcomat,ezzel kizökkentve engem a sokkhatás alól.
-Nyugi kicsim,lélegezz mélyeket!-beszélt hozzám Lou.
Ezt csináltam egy ideig,majd mikor sikerült lenyugodnom,Lou-ra néztem,aki aggódó tekintettel nézett engem.
-Elmondanád,hogy mi volt ez?-kérdezte,majd felállt,és gondolom fel akart húzni engem is,de láthatta rajtam,hogy nem vagyok abban az állapotban,így mennyaszony stílusban felemelt és lerakott az ágyra.
-Zoe monddj valamit,megijesztesz!
Nyeltem egyet,majd félve belekezdtem a történetbe.
-Amikor együtt voltam a volt barátommal,sokszor volt olyan,hogy anélkül feküdt le velem,hogy én is akartam volna.Olyankor általában részeg volt,de nem egyszer csinálta ezt józanul is érted?Tudta,hogy mit csinál,de képes volt megtenni!Többször is!Nem érdekelte,hogy fáj vagy nem akarom.Neki a saját öröme volt a fontos!De ebben az egészben az a röhejes,hogy azok után is szerettem,és bíztam benne!Naiv voltam.Egy buta naiv kislány...És képes voltam azért elutasítani téged,mert ő jutott az eszembe.Rólad!Érted?Rólad,aki semmiben hasonlít arra az állatra...-suttogtam,majd kitört belőlem az a sírás,ami már egy jó ideje érlelődött bennem.
Még éreztem,hogy Louis egy szoros ölelésbe von,és nyugtató szavakat súg a fülembe,aztán valahogy álomba sírtam magam.

Na hellooo!
Igen tudom,nagyon régen volt rész,és hihetetlenül sajnálom,de egyszerűen olyan húzó egyes napokon az órarendem,hogy mire eljutok a Wattpad-hoz,nincs erőm egy fél mondatot leírni.
Remélem tetszett a rész,a következőt sajnos nem tudom mimor hozom,de nagyon fogok sietni!
Anna xx❤💗