Másnap:
-Zoe,indulhatunk?-lesett be az ajtón Lottie.
Sóhajtottam egyet,majd felálltam az ágyról,és követtem Lottie-t.
Nagyon félek,nem tudom mi lesz,ha terhes vagyok.
Lementünk a fölszintre,és miután felöltöztünk,beültünk a kocsimba,és elindultunk.
Lottie vezetett,mert én így képtelen lettem volna.
-Zoe,kérdezhetek valamit?
-Persze-mondtam.
-Ti...szóval...mikor feküdtetek le Louis-sal?-hadarta el.
-Még a turné alatt-sóhajtottam.
(Nem akkor amikor részegek voltak.Azelőtt,hogy hazajöttek volna,csak azt nem írtam le szerk.)
Ezután már semelyikünk nem szólalt meg.
Én ideges voltam,Lottie meg a vezetésre koncentrált.Sajnos nemsokára megérkeztünk a kórházhoz,így kénytelen voltam kiszállni.
Félve mentem a bejárat felé,a fejemet lehajtva,hogy a paparazzik lehetőleg ne vegyenek észre.
A nőgyógyászati osztályra érve leültünk,és vártunk,hogy szólítsanak engem.
Lábammal a földön doboltam,és percenként néztem az órára.
Legutóbb akkor izgultam így,amikor Louis-sal először randiztam.Ajj,már megint Louis!Zoe verd már ki a fejedből!
-Zoe Carter!-hallottam egy női hangot.
Én jövök.
Lassan felálltam,és megindultam a rendelő ajtaja felé.
Mielőtt beléptem volna,még hátranéztem,mire Lottie egy bíztató mosolyt küldött felém.
Mély levegőt vettem és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Jónapot,a nevem Dr.Anderson,mi a panasza?-mosolygott rám egy negyven körüli nő.
-Késik és többször is rosszul voltam.-mondtam.
-Gyere,megvizsgállak!-intett fejével a vizsgálóasztal felé.
Felfeküdtem rá,és levettem a pólómat.A doktornó a hasamra kent egy átlátszó,megjegyzem rohadt hideg zselét,majd egy kis szerkezettel körözni kezdett a hasamon.
A mellettünk lévő monitoron megjelent egy fekete-fehér kép,amit árgus szemekkel figyeltem.
-Igen,ott is van a kismanó!-mosolyodott el,és a monitoron lévő fekete foltra mutatott.
Könnyeimmel küzködve néztem a kijelzőt.Akármennyire is pocsék helyzetbrn vagyok,akkor is egy gyerek növekszik a hasamban.Az én gyerekem.
-Mennyi idős?-szipogtam.
-Négy hetes-mondta Dr.Anderson.
Adott egy törölközőt,amivel letöröltem a trutymót a hasamról,majd a kezembe kaptam a szükséges papírokat.
Miután közöltem,hogy szó sem lehet abortuszról,megkaptam a következő vizsgálat idejét,majd köszönés után kiléptem a rendelőből.
YOU ARE READING
Never Forget You[BEFEJEZETT]
Fanfiction"-Úgy beszélsz róla,mintha a legnagyobb hiba lett volna az életedben!-kiabáltam, miközben könnyeim végigfolytak az arcomon. Megint itt tartunk. Pont ott, ahol egy hónappal ezelőtt. -Talán az is volt!-suttogta,majd kiviharzott a szobából, magamra hag...