Never Forget You[BEFEJEZETT]

20.rész-Sikátor-

Mikor a hotelhez értünk,a fiúkat elvitték próbálni,mi meg Lottie-val a hotelben maradtunk.
Jelenleg itt ülünkb a hotelszobában,és romantikus filmeket nézve,csokival és fagyival tömjük magunkat.Guszta.
-Najó,nem bírom,mi volt a randin?-fordult felém Lottie,és leálította a filmet,ezzel félbeszakítva a Titanic süllyesését.Hát igen.
-Elmentünk vacsorázni,ennyi-vontam meg a vállam.
-Részletesen!-parancsolt rám.
Elnevettem magam,majd miután 10 percen keresztül ecseteltem neki a randit,megelégedett a válasszal,és megint elindította a filmet.

Néhány órával,és három filmmel később,Lottie-val éppen sírva ecseteltük egymásnak,hogy milyen szomorú A Szív bajnokai nevezetű film,amikor megérkeztek a fiúk.
Értetlen arckifejezéssel néztek ránk,majd Zayn felkapta a DVD-ket az asztalról.
-Titanic,Csillagainkban a hiba,A Szív bajnokai-olvasta fel hangosan.
A fiúk megvilágosodtak,de még mindig nem értették,hogy miért sírunk.
-Szerinted menstruálnak?-súgta Harry Louis-nak,de kicsit hangosan sikerül,ugyanis mindenki meghallotta.
Tőlem egy párnát az arcába,Louis-tól meg egy tarkón legyintést kapott.
Már estefelé járt az idő,így elköszöntem a többiektől,és Louis-sal együtt a szobánkba mentünk.
Először én foglaltam el a fürdőt,majd Louis jött utánam.
Amíg ő a fürdőben volt,kimentem az ejkékyre,és rágyújtottam.
Nem sűrűn szoktam szívni,de néha megesik.
Néztem az utcákat,ahol már javában zajlott az éjszakai élet.Én is választhattam volna ezt az életet,mégis munkát kerestem és sorban jártam az állásinterjúkat,mígnem fel nem vettek a mostani munkahelyemre.
Én is leihatnám magam a sárga földig minden este,de nem teszem.
Pedig megtehetném.
De végülis is jól döntöttem.
Járhatom a világot öt csodálatos sráccal na meg Lottie-val,akikkel nem unalmas az élet.
Voltak persze nehézségek,de mégis minden jó.
-Meg fogsz fázni!-hallottam a hátam mögül Louis hangját.
-Nem érdekel-vontam vállat.
Tényleg hűvös volt kint,de nem kifejetten érdekelt.
-Zoe gyere be,megfázol!-ismételte kicsit hangosabban.
-Louis nem bírnál öt percig nem parancsolgatni nekem?-akadtam ki,majd majdnem fellökve őt,a cigisdobozzal a kezemben beszaladtam a szobába,majd a cipőmet felkapva egy pulcsival a kezemben kirohantam a folyosóra.
Telefonomat zsebre vágtam,a pulcsit meg magamra rángattam.
A hotelból kiérve az utcákon kezdtem bolyongani.Találtam egy helyes kis parkot,így ott leültem az egyik padra.
Kivettem egy szálat,és meggyújtottam.Beleszívtam,majd a távolba meredve kifújtam a füstöt.
Könnyeim utat törtek maguknak,és végigfolytak az arcomon.Nem vettem a fáradságot,hogy letöröljem.Untam,hogy mindig ugyanaz van.Nagyon untam.
Istenem,miért kell nekünk mindig összeveszni?Olyan jól megvoltunk,most meg egy apróság miatt összekaptunk.
Nevetséges.
Egy óra múlva már elszívtam egy fél doboznyit,de gond nélkül gyújtottam rá megint.
Átfagytam és fáradt voltam,de nem volt kedvem visszamenni.
A telefonom csörögni kezdett,én meg végül rávettem magamat,és felvettem.
-Igen?-kérdeztem halkan.
-Zoe most azonnal mondd meg,hogy hol vagy!-hallottam Harry hangját a telefonból.
-Nem tudom hol vagyok Harry.Ne aggódj,hazatalálok-hazudtam,pedig ott volt előttem egy tábla a park nevével.
Letettem a telefont,majd felálltam a padról,és az utcán kezdtem bolyongani.
Egy sikátor előtt haladtam el,amikor egy feketébe öltözött,kapucnis alakot láttam meg zsebredugott kézzel ácsorogni a falnál.
Drogdíler.
Gondolkodás nélkül haladtam felé,és hagytam,hogy eladja nekem a veszélyes tablettákat.