Valami más

Jani POV [6]

Néha az az érzésem, engednem kéne, hogy Pisti azt csináljon Zsoltival, amit akar, sőt, lefogom a barnát, hogy könnyebben menjen. Mármint a gyilkosság persze. Úgy hallom, a francia börtönök nem olyan vészesek, és talán még a videózást is folytathatnánk, ha egy cellába kerülünk.

Peti ott áll mellettem, miközben bezárom az ajtót, és egy pillanatra megijedek, hogy tudja, mire gondolok, mert nagyon áthatóan néz rám, de aztán elvetem az ötletet.

- Mi van? - kérdezem a lehető legbarátságosabban, mire csak kedvesen elmosolyodik, és visszaadja a táskámat.

- Semmi. Menjünk.

Ráfogom, hogy biztos a virrasztás miatt képzelődöm, és elindulunk, hogy beérjük a srácokat. Hallom, hogy Pisti önfeledten felnevet, és közelebb érve ki tudom venni, hogy megint a Dark Souls valamelyik részének valamelyik pályáján fangörcsölnek. Áh, szóval ezért nem ástuk még el Zsoltit Pistiék kertjében!

Peti valamiért elmondja, hogy húsz perc lesz a kocsiút, amit eddig is tudtam. Talán vlogolnunk kéne közben, de grimaszolok a gondolatra.

Alapból fáradt voltam, de a Timivel való beszélgetés sem segített a helyzeten. A célozgatásait már megszoktam - még akkor is, ha némelyik után nem tudok Pisti szemébe nézni egy darabig -, és neki hamarabb megbocsátok, mint Zsoltinak. Viszont az Adri-Pisti hidegháború megoldására semmiféle használható ötletet nem hoztunk össze. A végén képes volt azt mondani, hogy várjam meg, hátha magától megoldódik. Aztán mikor emlékeztettem rá, hogy évek alatt nem oldódott meg, szinte hallottam, ahogy tanácstalanul néz maga elé. Ja, az nekem is megy. Egyelőre jegeltük a témát.

Elmondta, hogy ma este megint randija lesz egy sráccal, én meg jó szórakozást kívántam. Engem is próbál rávenni, hogy használjam ki a nyitott kapcsolatot, ha már egyszer az én ötletem volt, de nem sok időm volt a meló mellett ilyeneken gondolkodni. Talán majd egyszer.

Pisti erről még nem tud, mert egyszerűen nem került szóba. Meg lehet, hogy azt fogja hinni, valami furcsa fétisem van, vagy ez csak kifogás a félrekefélésre, pedig nem az. Nem is értem, miért érdekelne a véleménye...

Szerencsére odaérünk a kocsihoz, és nem gondolok megint faszságokra. Pár pillanatig szótlanul pislogok, majd Pistire nézek, akivel egyszerre röhögjük el magunkat.

- Mi van, fiúk, csökkent a költségvetés? - kérdezi barátom a ciklámenszínű, ütött-kopott Opelt nézve, aminek most nyitja ki Zsolti a csomagtartóját. Ő is a merdzsóra számított, meg a baltás gyilkos kedvességével bíró Mattheóra.

- Az a sógorom kocsija volt, ezt meg az enyém - mondja Peti olyan nyugodt hangon, mintha nem tudná, min röhögünk.

- Nagyon... férfias - jegyzem meg, mire Zsolti elfordítja a fejét, és úgy nevet, valószínűleg azért, hogy Peti ne sértődjön meg. Na kösz, velünk sose vagy ilyen figyelmes, faszfej.

- Köszönöm - mondja Peti még mindig furcsán halálos nyugalommal, és mélyen a szemembe néz. Mosolyog, de ez most nem a megszokott kisfiús tekintet, rosszat sejtek. - Sokat jelent ez attól, aki egy plüssmacskával aludt együtt.

- És Pistivel - vágom rá gondolkodás nélkül, mire az említett lemondóan felnyög, Zsolti hangosan röhög, én pedig lehajtott fejjel vörösödöm el.

- Hihetetlen - hallom Peti hangját, de már nem merek ránézni egyikükre sem. Csak bevágom magam a hátsó ülésre, bedugom a fülesemet, és elkezdek zenét hallgatni. Hátha tudok szundítani egy kicsit ahelyett, hogy tovább égetném magunkat.

Eddig sosem... zavart ennyire a dolog, nem tudom, most mi bajom van. Pisti tisztes távolságba ül le tőlem, mert egyértelmű, hogy harapós kedvemben vagyok. Mondjuk, azt is levehetné, hogy nem rá haragszom, de mindegy.