Valami más

Pisti POV [17]

Nem gondoltam volna, hogy egyszer pont Franciaország fog hiányozni. Annyi más király hely van a világon, ahova el szerettem volna jutni, és a csigaevők még csak közte sem voltak, és mégis. Túl sok emlékem köt már ide, vagy inkább titkom... Janival.

Lopva az említettre pillantok, aki a vállamra dőlve bóbiskol, és őszintén szólva nem is csodálom, hogy bealudt ezen a szar filmen. Még ha csak a film hibája lenne, de az elmúlt napokban amúgy sem pihenhetett sokat, és a tegnap este se volt kivétel, hála nekem. Ahogy ez felrémlik, muszáj elkapnom felőle a tekintetem, nehogy még elevenebben jöjjenek elő a történtek.

Olyan szépen elhitettem magammal, hogy jó indok lesz, ha a kíváncsiságra fogom, pedig nem. Az, hogy még most is a kezét szorongatom, annak ellenére is, hogy már rég túlvagyunk a felszálláson, rohadtul nem a kíváncsiság érdeme. Jó lenne már eldöntenem, mi a faszt akarok ettől az egésztől, mert az ő nyílt kapcsolatos szarságában lehet, hogy ez tök oké, de én nem abban vagyok. Hogy a francba fogok Adri szemébe nézni? Annak a nőnek a szemébe, aki hat évig elviselte minden faszságom, utána pedig azt is, ahogy lassan fontosabbak lettek többszázezer ember igényei? Mert akaratomon kívül is ez történt, még ha minden erőmmel próbáltam is megmásítani a dolgokat.

De Janival ez más. Ez nem csak arról szól, hogy mennyire akarom őt. Vagyis... én örülnék a legjobban, ha csak ennyi lenne, de az nem magyarázná, miért verettem pofán magam a kedvéért. Nem, ez valami más. Vele még a munkát is képes vagyok szórakozásnak venni, vagy kicsit elfeledkezni arról a sok hülyeségről, ami egyébként az életemben van. Adrival már régóta nem így érzem magam, mégis, eddig az útig biztos voltam benne, hogy szeretem. Most meg... abban sem vagyok biztos, hogy Jani iránt mit érzek.

Tök nyugodtan emészteném még magam ezeken, ha az egyik utaskísérő csaj hirtelen nem rántana vissza a valóságba. Ennek viszont sikerül annyira váratlanul érnie, hogy Jani kezét is elengedem, de olyan hirtelenséggel, hogy felriad rá. Álmosan pislog fel a stewardessre, aki tőle is megkérdezi, kér-e valamit, de csak a fejét rázza. Én válaszokat kérek, azokat ez a csaj nem adhat... és más sem. Mikor Jani felém fordul, csak vállat vonok, és felajánlom, hogy tegyünk be valamit, ami nem a múltkori film. Erre csak elvigyorodik, de belemegy a dologba. Nem hozok fel neki semmit az iménti gondolataimból, úgyhogy az út további részét átfilmezzük.

Késő délután felé jár az idő, mire leszáll a gépünk. Meglepő módon itthon könnyebben kiadják a poggyászt, mint a franciáknál tették, és Janinak rögtön az-az első, hogy csekkolja, Cica is a helyén van-e még. És a válasz igen, bár elég nyúzott állapotban, ahol csak lehet, össze van nyomódva. Még egy-két ilyen út, és a sapkájába is simán belegyömöszölhetjük majd. Átérzem a helyzetét, még ha kívülről nem is látszik, mert direkt nem mutatom.

Ezután a parkolóba megyünk, ahol újabb meglepetés következik: Peti kocsiját nem nyúlták le három nap alatt, sőt, még karcolások sincsenek rajta, pedig olyan alapos terepszemlét tart, hogy a végére már Zsolti is úgy tuszkolja be a járgányba, hogy azért még ma hazaérjünk. A kocsiút nem valami tartalmas, a telefonomat nyomkodom, kivéve, ha szólnak hozzám, akkor azért válaszolok. Jani sem túl beszédes, gondolom, ő is készül a viszontlátásra Timivel. Nem ismerem a csajt, mert sosem akartam igazán megismerni, de azok után, hogy tudom, miféle játékot játszik Janival, kurvára jól is jár vele. Nem, mintha én tiszta lennék, de legalább nem teszek úgy, mintha ez az egész rohadtul rendben lenne így. Mert nincs...

Sóhajtok, mire Jani kérdően néz rám, én meg felé mutatom a telóm. Már percek óta ezt a Game Over feliratot bámulom a játékban, és már az elején is kibaszottul leszartam, de ő higgye csak azt, hogy emiatt volt. Akkor elkéri tőlem a mobilt, és megpróbál tovább eljutni, de meglepő módon nem sikerül neki. Kap egy fölényes vigyort, és ezt kihívásnak veszi, mert szinte rögtön letölti a játékot a saját telójára, és innentől azon versenyzünk, ki viszi tovább a pályákat.