Valami más

Jani POV [16]

Még életemben nem ébredtem ilyen kellemesen és kielégülten, mint most. Lassan nyitom ki szemeimet, és megpróbálok nyújtózkodni, de nem sikerül. Lenézve látom meg, hogy Pisti fekszik rajtam félig, és még mélyen alszik. Feje mellkasomon pihen, és pólóm anyagán keresztül is érzem lélegzetvételeit.

Alig tudom elhinni, hogy mi történt köztünk tegnap éjjel, annyira... váratlan volt, még úgy is, hogy napok óta egyre feszültebb volt a helyzet. Szívem hevesebben kezd verni már csak a gondolatra is, hogy mit tettünk.

Már az autóút is gyanús volt hazafelé, mert csak akkor szokott ilyen hallgatag lenni, ha nagyon erősen lefoglalja valami a gondolatait. Folyamatosan beszéltem hozzá, de láttam a tekintetén, hogy nem igazán fogja fel, mit mondok. A végén már annyira intenzíven nézett, hogy mocorogni kezdtem a tekintet súlya alatt.

A tortaevés megszakította kicsit a közjátékunkat, de azért észrevettem, hogy belepirult, mikor megnyaltam az ujjam egy eper után. A többiek szerencsére nem figyeltek, mert épp az élményeiket mesélték azoknál a nevezetességeknél, amik egy része minket is érdekelt volna. Parasztok...

Aztán végre miénk volt a ház, és Pisti csak rám figyelt, még akkor is, mikor pakolás címszóval kerülgettük egymást. Oscart érdemelnénk a pókerarcos semmittevésért, amit levágtunk, de aztán csak elfogyott a kifogás, és kénytelenek voltunk ágyba bújni. Még mindig próbáltam elhitetni magammal, hogy ebből csak alvás lesz, mikor Pisti beleunt a szó szerinti vergődésbe.

Olyan óvatosan ért hozzám, hogy először azt hittem, csak képzelődöm, de aztán a testéből áradó hő lassan átmelegítette hátamat, és beleborzongtam közelségébe. Teljes erőmből markoltam a lepedőt, és elindultak a szavak, hogy ez túl sok, hogy ezt nem kéne, ez túl jó, és rettegtem tőle, hogy mi következik, mikor megint hátrálni fog, mert azt nem élném túl. Sikertelenül próbáltam mozdulatlan maradni, ellenállni, arra koncentrálni, hogy alig pár napja csókolóztunk először, és ez kibaszott gyors, de... minden erőfeszítésem kirepült az ablakon, mikor megérintette az ágyékomat. El sem tudom képzelni, mennyi bátorság kellett hozzá, és ezt a lépést nem lehetett visszavonni. Minden béklyóm lehullt, mikor megfordultam karjaiban az eperízű csókért, hogy megmutassam neki, mennyire megőrjít, mennyire kívánom őt, mennyire szomjazom utána, hogy az enyém legyen, és én az övé.

A nadrágjaink lehúzásával majdnem tönkretettem mindent, és szidtam magam rendesen, mikor elhajolt a csókom elől. Látnom kellett az arcát, hogy tudjam, mennyire emészti magát amiatt, hogy egy pasival van, és mennyire az, hogy velem. Nem hagyhattam, hogy elvesszen a gondolataiban, mikor a kezemben volt a bizonyíték, hogy ő is akar engem. Nem akartam, hogy egyedül hagyjon ezzel az egésszel. Abba belepusztultam volna.

Mikor tekintetünk újra összekapcsolódott, ugyanazt a vágyat láttam benne, amit én is éreztem, így folytattam, és egy pillanatig sem bántam meg.

Az elmúlt három év alatt sosem gondoltam rá, mint lehetséges szeretőre, legalábbis egyszer sem tudatosan. Nagyon halványan rémlenek olyan pillanatok, mikor egy-egy szemezés tovább tartott a kelleténél, vagy összeért a kezünk, mikor semmi szükség nem volt rá, de... sosem éreztem a késztetést, hogy nyelvcsatát vívjak vele egy kocsmában, vagy kiverjem neki az éjszaka közepén.

A hallucinációm óta eldöntöttem, hogy tudom, mi lesz ebből az egészből, talán ezért nem akadtam még ki, hogy egy pasival akarok vízszintes tangót járni, bár nem ez volt életem legkellemesebb önismereti felfedezése. De ha egyszer mindketten ezt akartuk, akkor miért ne? Emberek ezrei fekszenek le a világon olyanokkal nap mint nap, akiket nem is ismernek, miért pont azzal lenne gond, hogy én a legjobb barátommal, aki történetesen szintén egy férfi? Végül is ez csak szex, az eddigi legjobb, amiben valaha részem volt.