Valami más

Jani POV [22]

A huszonkettes csapdájába kerültem. Mélyen benne vagyok a szószban, és fogalmam sincs, mi a fenéhez kezdjek most.

Nem csak Pisti félt ezen a héten, hanem én is, bár próbáltam leplezni, hogy megnyugtassam a barátomat. Eddig csak egy tagadható játszma volt az egész, kicsit elszórakoztunk egymással, és ennyi. De most hirtelen tétje van a dolognak, és tanácstalanul várom, mi lesz.

Mindig, mikor valaki azt mondta nekem, hogy két emberbe szerelmes egyszerre, vissza kellett fogni magam, nehogy kiröhögjem, erre most itt állok ugyanabban a helyzetben, és mindig a sírás környékez, mikor arra gondolok, valakinek csalódást fogok okozni, és talán nem is kell sokat várni erre. Egy puhány idióta lettem pár hét leforgása alatt, és még ahhoz sincs elég erőm, hogy felpofozzam magam miatta.

Előző nap megpróbáltam felvenni egy részt, de mivel nem bírok aludni, nagyobb szatyrok voltak a szemem alatt, mint Pisti csomagjai a strasbourgi útra. Szabályosan megijedtem magamtól, és az sem segített, hogy este találkozni akart velem.

Szerencsére már bőven sötétedett, mikor elkezdtük róni az utcákat, így nem látta rajtam, mennyire szarul vagyok én is. Nem tudtam eldönteni, hogy azért megyünk a legelhagyatottabb helyeken, mert csak velem akarja az időt tölteni, vagy mert le akar kapni.

Végig arra próbáltam gondolni, hogy ez csak egy ártatlan beszélgetés, és hittem is volna magamnak, ha nem viszketett volna a kezem, hogy megérintsem, ha csak egyetlen pillanatra is. Elég lett volna megfogni a karját, vagy csak átkarolni a vállát, hozzádőlni séta közben, bármit. De attól, hogy valaki megláthat minket, elfogott a félelem, így magamat visszafogva lépkedtem tovább.

Olyan furcsa, hogy Timi mellett nem kell erre gondolnom, mert ha vele látnak kézenfogva, ott nincs megbélyegzés, nem kell attól tartanom, hogy valaki lebuziz a következő kanyarban, főleg attól nem, hogy pont Pisti lesz az. Még most is felhozta Pierre-t, mikor legutóbb találkoztunk a parkban, és nevetnem kellett, mert ő annyira nem jelentett semmit, hogy már teljesen meg is feledkeztem róla. Bezzeg Pisti, neki megmaradt. Egy nagyon picit olyan érzés volt, mintha féltékeny lenne.

Megráztam a fejem, mert megint hülyeségekre gondoltam, de lefagytam, mikor a mozit kérdezte. Nem lenne jó ötlet egy sötét teremben annyi ember között. Erre ő is rájöhetett, mert gyorsan témát váltott, aztán mindketten hazamentünk alvást színlelni.

Ránézek az órámra. Pisti ilyenkor már itt szokott lenni, de persze most Lacival találkozik, és fogalmam sincs, mikor ér haza. A végén már annyira ideges vagyok, hogy fel-alá járkálok a lakásban.

Timinek nem mertem megmondani, hogy majdnem lebuktunk, hisz csak annyiról tud, hogy smároltunk a stúdióban, de annak is csak arról a részéről, amit látott. Tartom magam az ígéretemhez, de egyre nehezebb. Annyi mindenen mentem keresztül mindkettejükkel, hogy kezdek beleőrülni ebbe a hülye titkolózásba. Legszívesebben leültetném őket, hogy megbeszéljük ezt az egészet, mert bennük mindenkinél jobban megbízom, de biztosra tudom, hogy annak katasztrófa lenne a vége. Egyikükkel sem tudnám megtenni.

Persze sokáig hittem azt is, hogy nem tudnám megcsalni Timit, de azon is már rég túl vagyok, és ezen a nyílt kapcsolat sem segít. Az egésznek az volt az alapja, hogy mindent elmondunk a másiknak - na nem arról van szó, hogy részletesen elmesélte volna, mit művelt más pasikkal, mert az már beteges lenne, de tudtam minden kalandjáról. De most megszegtem a szabályokat, amiket gyakorlatilag én találtam ki, és nem csak azzal, hogy belezúgtam Pistibe, ami egyébként még mindig kibaszottul fura.

Tudtam, hogy a rengeteg meló mellett nem vagyok elég Timinek, láttam rajta minden nap, és nem akartam elveszíteni. Ő az a fajta nő, akiért mindenedet képes vagy odaadni, mert még egy ilyet soha az életben nem találsz, és én kész voltam rá, hogy megosszam őt másokkal. Eleinte tiltakozott és mentegetőzött, hogy ne aggódjak, vele minden rendben van, de mikor sokadjára aludtam el azelőtt, hogy egyáltalán belekezdtünk volna, másnap végre megnyílt nekem, és megbeszéltünk egy rendszert. Boldog voltam, hogy nem veszítem el életem szerelmét, aki egyben nagyon jó barátom is, kiegyensúlyozottabb lett a kapcsolatunk, és azon ritka alkalmakkor, mikor volt időm az ágyban is együtt lenni vele, jobb volt, mint valaha. Bevallotta, hogy senkivel nem olyan boldog, mint velem, mert engem szeret, és nekem ez elég volt.