Valami más

Jani POV [8]

Minden erőmmel próbálom egy időre kiverni a fejemből a heves reakciót a képre, a csókkal együtt. Még bőven lesz időm összeomlani, miután hazaviszem és ágyba dugom (aludni!) a TheVR Pisti néven elhíresült romhalmazt, aki itt fekszik előttem a földön.

Fél órán keresztül néztem tehetetlenül, ahogy tacsakosra issza magát, mert bármit szóltam, azonnal elküldött a fenébe, és ha csak egy kicsit is hozzáértem, máris a plafonon volt. Már amennyire plafonon tud lenni valaki, aki egy épkézláb mondatot sem képes összerakni.

Még sosem voltam ennyire hálás, hogy nincs magánál, mint mikor Zsoltival és Petivel talpra vonszoljuk szerencsétlent, és kicsoszogunk vele a kocsiig. Elsüllyedne szégyenében.

Egyedül is bírnék vele, ha nem akarna minduntalan kiszabadulni a fogásunkból. Zsolti felveti, hogy engedjük el, és hagyjuk az utcán aludni, de Petivel egyszerre ordítjuk le a fejét, így szót fogad, és tovább araszolunk a kocsiig.

- Ha összehányja a kárpitot, te fogod kitakarítani - néz rám a sötétbarna hajú. Nem értem, mi köze van Peti kocsijához, de a tulaj nem ellenkezik, szóval ráhagyom.

- Jó, nem gond, csak vigyük haza, mielőtt elkószál - karolom át a félkómás Pisti derekát, mielőtt eltolná magát a kocsitól, aminek támasztottuk. Végignézek rajta, és most semmiféle vonzalmat nem érzek iránta, csak szánalmat. Jó sok szánalmat.

A kocsiút teljesen szótlan, Zsoltinak is józanodnia kell, Petinek pedig erősebben figyelnie. Megnyugtatott, hogy nem lesz baj, alig ivott, de azért láthatóan óvatosabban vezet, amiért hálás vagyok. Nem hiányzik egy koccanás mindennek a tetejébe.

Petivel közös erővel vonszoljuk be Pistit a hálószobába. Már kicsit lenyugodott, így könnyebben elbírunk vele, Zsolti meg ki se bírt szállni a kocsiból, így választásunk sincs. Leveszem a cipőit, és nagyjából betakarom.

- Biztos rendben lesztek? - kérdezi Peti egy furcsa tekintettel a szemében.

- Igen - hazudom, és kikísérem a kocsiig, hogy behozzam a cuccainkat.

Időközben Zsolti valahogy mégis kiküzdötte magát a betonra, és mikor Peti odaér mellé, hangos „Helló, picinyem!" kiáltással a nyakába veti magát, amitől majdnem elvágódnak.

- Gyere, menjünk haza - csitítja Peti, és visszaülteti a kocsiba.

Bármennyire szarul is érzem magam, kicsit elmosolyodom rajtuk. Ők nem aggódnak azon, mennyire buzis, amit csinálnak, csak élvezik egymás társaságát. Mielőtt előkerültek a kamerák, mi is ilyenek voltunk Pistivel, most meg... de megrázom a fejem, és búcsút intek nekik.

Barátomat az ágy mellett ülve találom meg, nadrágja a bokája köré tekeredve. Valószínűleg melege volt, és seggre esett vetkőzés közben, aztán elaludt. Visszapakolom őméltóságát az ágyra, és lerakom a farmerját a székre. Végignézve rajta elönt a bűntudat, hogy miattam került ebbe az állapotba. Ha nem bolondulok meg a kocsmában, és smárolom le - aminek gondolatára is szédülni kezdek -, nem itta volna magát eszméletlenre. Helyette is józanabbnak kellett volna lennem. Erőt veszek magamon, és otthagyom, hogy átmenjek a dolgozószobába.

A munka segít, még akkor is, ha a saját pofánkat kell bámulnom órákon keresztül. A megszokott, biztonságos közeg kicsit helyrebillent, eltereli a figyelmemet arról, ami a kamerák kikapcsolása után történt. Aztán istentudja hanyadjára is visszanézem a kész vlogot, beidőzítek mindent, válaszolok pár kommentre, amit a kirakott videókhoz és a Facebookon kaptunk, és lecsukom a laptopot.

Telefonomat leveszem a töltőről, és rájövök, hogy hajnali fél egy van. Megdicsérem magam, amiért korábban végeztem, mint előző nap, és elolvasom az üzeneteimet. Legtöbbjük pár haveromtól érkezett, és rohadtul ráérek válaszolni rájuk, de aztán megakad a szemem Timi nevén, és elakadt lélegzettel bámulok az egyszerű kérdésre. „Minden rendben?" - olvasom, és alig hiszem el, mennyire nincs rendben semmi, amíg az elmúlt két nap fáradtsága össze nem keveredik a pillanatnyi balfaszságommal, és érzem, ahogy szívembe belenyilall a fájdalom. Alig kapok levegőt. Beszélnem kell valakivel, döntöm el, és miután leellenőrzöm, hogy Pisti tényleg békésen hortyog-e még mindig, kivonulok a teraszra, hogy felhívjam a barátnőmet.