Valami más

Pisti POV [13]

Az Adrival való beszélgetés felért egy rémálommal, mert nem csak, hogy az ideg baszott közben végig Jani miatt, de még valami olyan magyarázatot is ki kellett találnom öt másodperc leforgása alatt, ami elég hihető ahhoz, hogy ne szakítsanak velem rögtön telefonon keresztül. Adri nem hülye, ezért felesleges lett volna valami túlspékelt hazugságot mondanom, nála a legjobb módszer az, ha minél többet csempészek el az igazságból, akkor nem fog gyanút. Így hát a mesém felölelte a rendezvényről való késésünket, az előtte lévő ivászatot és a Janival való veszekedéseket is, persze kis változtatásokkal. Ebben a sztoriban ugyanis csak Zsolti itta el az agyát, csak a meló miatt késtünk el és Janival csak a rossz felvételek miatt veszekedtünk, és még véletlenül sem smároltam le kétszer, vagy élveztem rohadtul a dolgot. A telefonom meg persze a kocsiban maradt a sörözés után, reggel meg a késés miatt nem volt időm visszahívni. A kegyes hazugságoknak hála Adri valamennyire elfogadta a helyzetet, bár azért kaptam az ívet rendesen, és Jani mutáns zöldsége se segített túlzottan rá, hogy jól érezzem magam.

A beszélgetés végére legalább nyolcvan évesnek éreztem magam (plusz mínusz ötven), így érdekelte a faszt, hogy Jani már befeküdt az ágyba, nem rugdostam ki, és nem is mentem a kanapéra nyomorogni. Csak aludni akartam, sokáig és kurva mélyen, és sikerült is, de még mennyire, bazdmeg... az álmaimat most nem részletezném, maradjunk a jó ízlés határain belül, és a gondolataimat se nagyon, amik ébredés után ezresével cikáztak a fejemben. Egy hangyafasznyi pillanatig megpróbáltam megérteni magam, aztán úgy döntöttem, hogy az egészet leszarom a gecibe. De tényleg, mi a faszért erőlködöm? És mi van akkor, ha Janira áll a farkam két napja? Ettől most olcsóbb lett a kenyér? Nem? Akkor telibe van szarva.

Otthon majd elmúlik az egész. Úgy bizony, a jó magyar levegő majd kigyógyít a buziságból, már most érzem, hogy legalább 250%-kal heterobb leszek, mint indulás előtt voltam. Talán még a szőr is kinő rajtam, ha eléggé koncentrálok! Na jó, az már tényleg túlzás.

A lényeg a lényeg, most úgy csinálok, mintha Janival még munkatársak, barátok vagy tökömtudja mik lennénk, és nem valami mások. Mondjuk normális emberek, akik nem buzzannak néha percekre egymásba. Ez a logika egészen addig működik is, míg le nem ül velem szemben, és nem tudatosul, hogy a bögréje helyén tegnap ő volt... az asztalon. Mert én odanyomtam. Mert épp fulladásig smároltuk egymást. Mert épp olyanunk volt.

Oké. Ez nálam kiüti a reggeli mércét, úgyhogy a továbbiakban teljes agymosást hajtok végre magamon, biztos, ami biztos, de még így is nehezemre esik a szokott közelségbe hajolni hozzá, mikor a kocsiban vlogot veszünk. Bassza meg az összes croissant is, hogy hiába kurva finomak, azok se vonják el a figyelmem arról, hogy milyen elképesztően aranyos fejet vág, miközben a felvételhez állítgatja be a kajákat. Nem tudom, mi a franc van ma velem, de egyre inkább úgy érzem, hogy meghitt magányba kéne burkolóznom valami végigvihetetlen telós játékkal, vagy esetleg teljes egészében el kéne zárnom magam a világ elől, mert itt baj lesz. Elég nehéz ezt abban a tekintetben, hogy ma egész napos városnézést tervezünk, és ahogy Petiéket ismerem, ez kurvahosszú órákat jelent kettesben Janival, mert ők szépen eltűnnek majd a francba, mint mindig. Mikor erre gondolok, még inkább szeretném azt az első helyet az Opelben, de Zsoltival erről nem lehet tárgyalni, látom a szemén, hogy hajthatatlan. Mondjuk én is, mert bosszúból egy egész kocsiúton keresztül fogom rugdosni az ülését, és nem érdekel, mennyire tűnik ez gyerekesnek, megtehetem. Meg is teszem, de épp csak pár percig gyötröm a trollt, mikor hirtelen hátrafordul hozzám.

- Hallod, nekem kellemetlen a szexuális frusztráció, amit árasztasz, verd már ki valamelyik budiban, megvárunk! - vágja a képembe, és nagyon nem segít a tényen az, hogy Peti erre nyüszítésszerűen felvihog, oldalra meg nem is merek nézni, mert már ezektől is elvörösödöm, sárgulok és lilulok, bejáratom itt az egész szivárványt idegből, annyi biztos.