Valami más

Pisti POV [11]

Elbasztam. Nagyon, nagyon elbasztam, tisztában vagyok vele. Már azután tudtam, hogy kimondtam azokat a szavakat, és megláttam Jani arcát. Abban a pillanatban nem csak ő tört meg, hanem én is, de akkor már késő volt. Kettőnk közül mindig én féltem jobban. És most nem csak a horror játékokról beszélek, ugyanígy féltem az emberek véleményétől is. Mert tehetek értük bármennyit, mindig ott lesz az a határ, amit ha átlépek, azzal az egész eddigi munkámnak vége. Darabjaira hullik, rombadől, mintha soha nem is lett volna. Az a kurva csók is pont ilyen volt. Ezért akartam elfelejteni, de még egy fél borospince után is képtelen voltam rá, basszameg.

Rögtön utána kellett volna mennem, ahogy kitette innen a lábát, de nem tehettem. Hogy miért gyűlölök horror játékokkal játszani, annak igen egyszerű oka van: senki sem szeret félni, de én még annál is jobban irtózom tőle, hogy mások lássák a gyengeségem. Márpedig akkor és ott Jani túl tisztán láthatott volna rajtam mindent, amit egész nap próbáltam rejtegetni előle. Úgyhogy várnom kellett, kifújnom magam, megnyugodni és aztán elindulni. Nem volt sok idő, de azt álmomban se gondoltam volna, hogy még ezzel is elkések.

A legközelebbi bárban kezdtem keresni, logikusnak tűnt, hogy kocsi nélkül nem merészkedett messzebbre. Miért is tette volna? A legkisebb szaros krimóban is csapatosan döglenek érte, és akkor még vegyük hozzá, hogy ezek franciák. Talán épp ezért kellett volna számítanom rá, hogy egy másik pasival látom majd... smárolni.

Nem, erre se számítani, se felkészülni nem lehetett. Ráadásul volt pofája ajtóval majdnem közvetlenül szemben szétnyalatni magát, hogy véletlen se téveszthessem el. Petinél rögtön az volt az első ingerem, hogy darabokra szedjem csak egy képért, ennél a srácnál viszont nem... itt megijedtem. A félelem egy pillanatra jeges tőrként szúródott belém, és blokkolta minden mozdulatomat. Félreértés ne essék, nem a gyerek miatt, mert azt álmomból kelve is leverném, annyi köze van egy betonjózsihoz, mint nekem egy műkörmöshöz. Nem, itt a félelem oka Jani volt, mert rögtön azt az érzést zúdította rám, hogy elveszítem, vagy ami még rosszabb, hogy már elveszítettem. Ez a gondolat totálisan lefegyverzett, talán percekre is.

Aztán az-az utolsó senkiházi szararcú benyúlt a trikója alá, és ezzel újra a kezembe nyomta a shotgunt, de végtelen tölténnyel, baszod. Soha nem akartam még senkit úgy megölni, mint azt a gennyládát két másodperc leforgása alatt. Még a Windowsom is feléledt a kékhalálból, és olyan gyorsasággal kezdett el futni, hogy ez a köcsög kezdheti mondani az utolsó imáját, vagy a végrendeletét, bazdmeg. Röviden és magyarul: fokozottan gyilkos szándékkal indultam el Janiék felé. Ez a seggarc ma Rómeót fog játszani, ha akarja, ha nem.

Mikor odaérek eléjük, őszinte jóindulatom kinyilvánításaképp kezdetnek elkapom a csávó rossz helyen matató kezét, és annál fogva rántom el Janitól. Szerintem közel vagyok hozzá, hogy kitörjem neki, de akkor még mosolyognék is, kibaszott szélesen. A kölyök elég fancsali képet vág, meg nem is tudja hová tenni a helyzetet, úgyhogy itt az ideje, hogy felsötétítsem róla, milyen szép dolgok várnak az anyjára, ha nem húz el a gecibe mondjuk úgy fél pillanat múlva.

Nem akarok kérkedni, de elég jó az angolom, ez a francia viszont csak nem akarja felfogni, hogy ideje lenne kivánszorogni a képből, ha esetleg életben akar maradni. Pedig nagyon szépen megfogalmaztam neki, hogy rohadjon ketté, ennél szebben már csak két öklös kíséretében fogom.

- Do you have a boyfriend? Why didn't you say so?(1) - fordul a kis szarrágó Jani felé, ő meg csak dacosan néz rá, de nem javítja ki. - Bitch - veti oda nyersen, és ez az, amivel kibaszottul nem fogok most vitatkozni. Aztán kitépi a karját a kezemből, és odébb lök, hogy elszáguldhasson mellettem. Jobb is, ha futsz, paraszt! De ezt a lökést még visszakapja, kicsit erősebben is, mint tanácsos lenne, de ahelyett, hogy behúzná fülét-farkát, fogja magát, és visszakézből bemos egyet. Épp csak megtántorodom, de ennek a szarházinak így is vége lenne, hiába áll Jani elém, és próbál visszatartani. Nem ez állít meg, sokkal inkább az egyik Securitys zenén is átharsogó, éles hangja, amivel közli, hogy takarodjunk a helyről, ha nem akarunk megismerkedni a francia fakabátokkal. Én annyira nem, úgyhogy vetek még egy lenéző pillantást a csávóra, de aztán karonfogom Janit, és kifelé indulok vele.