Valami más

Jani POV [18]

Már a kocsiban kaptam egy SMS-t Timitől, hogy nagyon sajnálja, de nem lesz otthon, így nem lep meg az üres lakás látványa, mégis furán magányosnak érzem a nagy csendet, míg kipakolom a cuccaimat. Gyorsan be is lövök egy számot a telefonomon, és próbálok rendet tenni a káoszban. Timi nem megy be a szobáinkba egyikünk nélkül, és ehhez mérten mindenhol áll a por, a rumliról nem is beszélve. Ráérne holnap is, aludnom kéne, de úgy érzem, most rohadtul nem menne.

Elégedetten sóhajtok, mikor minden kész, és munkám megkoronázásaként kirakom a csigát a monitor alá, hagy vigyorogjon ránk hétvégén is.

Összeszedek egy vacsorának nevezhető valamit a hűtőből, és letelepszem vele a telefonom mellé. Már órák teltek el, mióta bármelyikükkel beszéltem volna, és hirtelen nem tudom eldönteni, Pisti, vagy Timi hiányzik jobban. Persze ez biztosan csak azért van, mert kifárasztott az utazás.

Mivel Timi valószínűleg kapkodva dolgozik, hogy minél hamarabb hazaérjen, inkább Pistire írok rá. Megkérdezem, mi van Adrival, mert Adrival mindig van valami, de szerencsére nem rendezett újabb cirkuszt. Alapjáraton semmi bajom nincs a csajjal, de mikor Pisti már hatodjára lehangolt amiatt egy héten belül, hogy megint valami hülyeségen kaptak össze, fel szokott menni a vérnyomásom. Visszakérdez, hogy Timivel minden rendben van-e. Habozom, mielőtt azt válaszolom, hogy megleszünk. Nem akarom azzal idegesíteni, hogy még nem találkoztam vele, mióta itthon vagyok. Beszélgetünk kicsit, aztán búcsúzóul elküldöm neki a legelvetemültebb matricát, amit ennyi idő alatt sikerült felhajtanom. Hangosan felnevetek, mikor elképzelem a reakcióját, és tovább kuncogok, mikor kiakadva válaszol. Talált, süllyedt.

Azt már túl erősnek érzem, hogy jóéjt puszit is küldjek neki, így összeszedem magam, és pár óra vágás, majd kis készülődés után becélzom az ágyat.

Feltűnően Pistimentes a környezet, és ez zavar. Aztán meg már az zavar, hogy ez zavar. Timinél megszoktam, hogy későn ér haza, de azonnal hozzám bújik, amint lefekszik mellém. Pistivel fokozatosan jutottunk el erre a szintre, és most nincs itt, hogy tovább gyakoroljunk.

Még saját magamnak is szánalmasan hangzom, és fáradtan dörgölöm meg a szemeimet. Tenyeremet megtámasztom arcomon, és hallgatom a ventilátor monoton berregését gondolkodás közben.

Kint sokkal egyszerűbbnek tűnt minden, de mióta kivonultunk a reptérről, mintha vállaimra nehezedne egy láthatatlan súly, amit nem tudok hova tenni. Sőt, egészen azóta, hogy elengedte a kezem a repülőn, egyre furábban érzem magam a kavarásunk miatt. Mintha az egész csak azért történhetett volna meg, mert teljesen egyedül voltunk egy idegen országban, és most, hogy szinte karnyújtásnyira vagyok mindenkitől, aki ismer, már zavarna, hogy mit gondolnak róla. Na nem, mintha bármi közük lenne hozzá, főleg a nézőinknek nem. Szeretem őket, de bele se merek gondolni a nyilvános kivégzésbe, amit kapnánk, ha kitudódik.

És ott van Timi, akinek kapcsolatunk eleje óta legelőször kell elferdítenem a valóságot, mert voltam olyan hülye, hogy ígéretet tettem. A csatornán kívül ő a legjobb dolog az életemben, erre elárulom a bizalmát.

Viszont tényleg úgy érzem, hogy amit Pistivel elkezdtünk, azt érdemes lenne folytatni, akkor is, ha kicsit félek a következményektől. Egyiküket sem akarom elveszíteni.

Átfordulok a másik oldalamra, és elhatározom, hogy mikor kicsit jobban ébren leszek, alaposan átgondolom a helyzetet.

Tervemet keresztülhúzza, hogy reggel egyedül ébredek, és a telóm tele van az aznapra betervezett teendőkkel. Szinte elszáll az egész nap a rohanással, bár vásárolnom nem kell, mert Timi majd beugrik az éjjel-nappaliba.