Valami más

Jani POV [14]

Már totál elfelejtettem, milyen rohadtjó érzés Pistivel csak úgy lógni. Egyre kevesebb időnk volt rá a csatorna és a sokszor értelmetlen rendezvények miatt - jó példa a StarGames -, de most volt egy teljes napunk a haverjainkra és egymásra. A kicsit zavaros toronymászós jelenet után, amikor kaptam egy teljesen váratlan bocsánatkérést, minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Most is itt érzem táskámban az apró csigát, a miniatűr Pistit, ami combomnak nyomódva emlékeztet arra az elégedett tekintetre, mikor megköszöntem az ajándékát. Hiába próbálta letagadni, nagyon is büszke volt magára, hogy örültem neki.

Egy bazárban haladunk, és Petinek már csak feje búbjára tolt napszemüvegét látom megcsillanni néhol, ugyanis megint itt hagytak minket a fenébe, de már kezdem megszokni a dolgot. Talán nekem is el kéne kezdenem beszólogatni, mint Zsolti szokott. Egyre gyanúsabbak.

Nem sok időm van a haverjaink képzelt kavarásán gondolkodni, ugyanis egy jól irányzott lökéssel valami vadbarom kilendít az egyensúlyomból, és csak az ment meg a hasra eséstől, hogy egy szeneszsák kecsességével hanyatt vágódom. Szerencsére kapálózás közben valahogy átadom Pistinek a kamerát, aki próbál engem is elkapni, de esélytelen. Néhány eddig soha nem hallott káromkodást is elereszt a még mindig rohanó támadóm irányába, de aztán eszébe jutok, és felkapar a macskakövekről. Valami csoda folytán rajtam maradt a szemüvegem, legalább azt nem kell megkeresni.

- Jól vagy? - kérdezi aggódva, miközben leporolom magam, de morcosan legyintek.

- Habtestem egészben, méltóságom darabokban - morgom teljes átéléssel, és egy vállon veregetős mosolyt kapok válaszul. Eszembe jut, hogy a táskámon landoltam, és rémülten kapok a belső zseb után. - Ne... nenenene.... mondd, hogy nem - mantrázom ijedt hangon, és kapkodva keresgélek.

- Mivan? Ráestél a telefonodra? - kérdezi már aggódva, de egészen addig nem válaszolok, míg kezem rá nem zárul a kulcstartóra, és kivéve drámai vizsgálódás után meg nem állapítom, hogy semmi baja nem esett.

- Hála istennek - fújom ki hangosan a levegőt, és szívemhez szorítom az apró tárgyat.

- Befejezted a műsort? - kérdezi barátom olyan éles tekintettel, hogy majdnem hátralépek, de aztán csak bólintok egyet.

- Fő helye lesz a gépemnél, csak élje túl addig - közlöm vele, mikor újra elindulunk egymás mellett a tömegben.

- Sose fogom megérteni, mit eszel ennyire a csigákon. Megenni meg nem vagy hajlandó őket.

- Csigát enni undorító. Amúgy meg nagyon érdekes állatok, bár eddig ez a kedvencem - emelem fel a legvagányabb kiskrapekot, amit valaha láttam. - Persze csak utánad - teszem hozzá, és mikor oldalra sandítok, láthatom, ahogy leesik neki, mit mondtam.

- Bazmeg, Jani, én kinyírlak - jön az üres fenyegetés, és figyelmeztetően rácsap karomra, mire felnevetek.

- Már sokszor megtehetted volna, és még mindig élek - vigyorgok kihívóan.

- Ne kísértsd a szerencsédet, ember!

Kis idő múlva már azt tárgyaljuk, melyik cuccot akarjuk kipróbálni azokból, amik következő héten jönnek ki valamelyik VR headsetre. Az utóbbi időben szinte csak a Vive-ra koncentráltunk, de rebesgették, hogy az egyik cég kihoz egy új tartalmat a Riftre, amitől "eldobjuk az agyunkat", persze az még odébb lesz. Az Oculus honlapon még csak a promóképe van fent, és a pletykákon kívül mást nem is tudunk róla. Ha olyan lesz, mint a legutóbbi három cucc, amire ezt mondták, akkor megint időpazarlás, de azért nyitottak maradunk, hátha mégis bejön. Csak az a gondunk vele, hogy mindkettőnk másképp emlékszik a nevére.